Helyzet

Tudom már ősidők óta nem írtam, de ma úgy döntöttem adok még egy esélyt ennek a blogdolognak. Nem vagyok olyan, aki könnyen beszél az érzéseiről. Legalábbis állatira nehezemre esik kimondani mi fáj. Kimutatni kimutatom, mert az ilyesmit nehéz elrejteni. Én pedig nem vagyok akkora színész, hogy a testem ne beszéljen helyettem. Az utóbbi időben a jó és rossz napok olykor naponta váltják egymást. Nem tudom mi lehet a baj körülöttem, de képes vagyok igazán jó napokat megélni, hogy aztán másnap egy mélyrepüléssel az egészet semmissé tegyem.

Jelentem ismét túl vagyok egy féléven. Kicsit hülyén jött ki ez a fele, amikor suliba mentem volna, lesérültem, ennek meg is ittam a levét, de visszacsinálni már nem tudom. A mumustárgyakból négyeseket és ötösöket szereztem, tanultam is idén becsülettel.
Elsején kezdődik az alapozás, amitől csak azért tartok, mert a fiúkkal fogunk megint edzeni. De hát ettől jobb lesz nekünk, és ezt a másfél hónapot csak átvészeljük haláleset nélkül. Eddig is túléltem minden nehéz edzést, ezek sem fognak ki rajtam.

Valóban tudom, mily gonosz, mit tenni szándékozom, de erősebb bármely megbánásnál a haragom. A harag, amely a halandókra a legtöbb gonoszt szabadítja.
Euripidész