Valamikor, talán január környékén begépeltem egy horoszkópot, amelyet valamelyik lapban találtam, s a 2010-es évemet jósolta meg. Akkor még hitetlenül álltam a külföldi út ígéretéhez, de most már elhihetem. Sosem hittem a jövendölésekben, hiszen az ember saját sorsának kovácsa, és a jövő mindig képlékeny, még akkor is, ha biztosnak tűnik.
Itt ülök a bőröndöm mellett, a vadiúj laptopommal, felsőimmel, fényképezőmmel és egyebekkel, amelyeket be kellene gyömöszölnöm. A bőröndöm még belül üres, a ruháim nagy része még a szekrényben. Pedig akarok menni, és tudom, hogy fogok is.
Mac itt van velem, de nem segít. Nem segít csomagolni, és valahogy abban sem, hogy mind jobban várjam az utat. Izgulok, félek, mert nem tudom mi lesz.
Képek vannak a fejemben, rosszak és jók is egyaránt.
Hát reggel elmegyek.
