Egy könnycsepp a szerelem

Szeretnék kis könnycsepp lenni,
És arcodon leperegni,
Végigfutni álladon,
S eltűnni a nyakadon.
Forró tested lehűteni,
Fájó szíved megvédeni,
Bús szemednek fénye lenni,
Bánatodra vigaszt lelni.
S míg te sírnál keservesen,
Szeretnélek óvón, csendesen...

Voltam magányos part elhagyott szigeten,
Tűrtem, hogy a tenger játszadozik velem,
Sohasem kaptam, igaz nem is kértem,
Csak tapostak rajtam és én nagyon féltem.

Lettem megtört madár, magasan, fenn szálltam,
Csalódtam és sírtam, de egyre többet láttam.
Segítettek nekem, elmondták, hogy miért nem...
Én pedig bólogattam: igen, igen értem.

(Ám én mégis... most mégis...)

Lennék szelíd fény, mely világítja utad,
Sötét nappalokon helyes irányt mutat.
Amíg te aludnál én, maradnék ébren,
Mert, ha nem ébredsz fel, nincs miért tovább égnem.

Lennék tiszta ember egyszerűen érted,
S minden gondolattal kísérnélek téged.
Megtenném azt is, mit másnak nem tennék meg,
Mert tündérnek látlak és szemtelenül szépnek...

//Szól valakinek, csak még nem találtam meg//