Hm hát hol is kezdjem...
Kezdem a péntek délutánnal, amikor is elmentem edzésre. Szeretek edzeni, de valahogy aznap az eső és annak következményei miatt nem volt semmi humorérzékem hozzá. A csajokkal, mint mindig jót beszélgettünk az úton aznap éppen nem igazán emlékszem ,hogy miről, de jó volt. Kiderült, hogy senkinek sem volt kedve az edzéshez, mivel az eső miatt bent a kistornateremben tudtunk volna, ami meg semmire sem elég. Hát nem voltak túl jók a kilátások. Ekkor jött az első tök jó dolog, ami nem más volt, minthogy Ati az edző nem tudott eljönni megtartani az edzést, mert neki is meccse volt. Egy ideig pedzegettük, hogy mi lenne, ha beülnénk a Patikába, ami a közeli kis kocsma és ott töltenénk el az időt. Ötletnek jó volt, de végül is nem mentünk. Kint álltunk az esőben, mert amit kaptunk kulcs nem nyitotta az amúgy mindig nyitva levő kaput. Hát irány a kapumászás. Én is épp aznap tudok farmerban menni. Végül is mindenkinek sikerült átmásznia. A következő poén akkor jött, mikor kitaláltuk, hogy a terem kicsi ahhoz, hogy rendes kézi edzést tartsunk magunknak, így végül is megszavaztuk a röpit, mint olyan, mert azon mindig rongyosra nevetjük magunkat. Nem azért, mert olyan bénák vagyunk, bár tény nem tévesztett senki pályát...
A játék egészen jól kezdődött tök jókat szerválgattak a csajok meg voltak szép játékok, tényleg egész szép labdamenetek voltak. Aztán persze voltak érdekes megoldások, mint a Móniféle bikázzunk a labdába egy parasztlengővel és a Krisztiféle tigrisbukfenc vetődés. A kedvencem asszem Beja volt, aki kapus lévén előbb használta mindig a lábát, mint a kezét, mondanom sem kell azt is rosszul. Végül könyörögtünk neki, hogy kézzel üssön bele, ezt sem kellett volna. Én főleg a hálónál voltam jó, szerintem legalábbis egész ügyesen ütögettem le a labdákat, de valahogy a szervánál mindig sokat parázok. Nem vagyok egy szervazseni, ezt bizonyítottam is egyszer-kétszer, de volt olyan is, hogy 5-6 egész jó szervám volt. Így is kikaptunk 3:1re és még egy momentumnál a vizet is kiköptem a pályára. Melinda és a vicces beszólásai...
" Mi a tályog van veled? " és én kész vagyok. Úgy kitört belőlem a röhögés, hogy nagyon. Az edzés végén irány haza. Ismét kerítést másztunk, fájó arcizmokkal baktattunk Atihoz, aki idő közben megérkezett, de gondolom nem volt kedve kerítést mászni. Jellemző.
Úgy volt, hogy szombaton megyek suliba, akartam is meg nem is. Végül a nem is oldalam győzött és inkább választottam, hogy anyával megyek melózni a majorba. Egy percre sem bántam meg. Imádok ott lenni, anyáékkal főzőcskézni és hallgatni Attila (a tulaj fogyi fia) ökörségeit, meg a szánalmas próbálkozásait a szívem elhódítására. Ha másra nem, arra mégis jó, hogy jól elröhögcséljek egész nap. Reggel kilencre mentünk ki anyával és olyan 1 körül ment le egy 35 fős ebéd, Lelki és szenvedélybetegek csoportjának, amelynek tagja volt az egyik ott dolgozó is Imre. Aki egy nagyon kedves, hallgatag férfi, de azért jófej. Segített anyának megkeresni a telóm, amikor elhagytam. Szóval nekik főztünk húslevest és, gombapaprikást asszem tésztával. Kiderült, hogy a gomba nem is olyan vészes dolog. Mivel még Andi meg én meg igazából anya és Tamás sem reggeliztünk, így Andival begyújtottuk az egyik lapot a tűzhelyen, rápakoltunk egy serpenyőt és a konyhán körbejárkálva beledobáltunk mindent, amit szimpatikusnak találtunk, így került bele egy kis kolbász, hagyma, gomba, petrezselyemzöld, egy kis szalonna az esti káposzta alól, egy kis újhagyma, és egy kis snidling (hagymaszár), valamint tojás és némi erős pista. Mit mondjak? Isteni fincsi lett, mint ahogyan az egész napi kajánk. Annyira szeretem, hogy megdicsérik anya főztjét, így közvetve az enyémet is, mert van jó néhány dolog, amit én csinálok egyedül. Jó, ez nem nagy szó annak, aki tud főzni, de én nem vagyok rászorulva, hogy magamra főzzek elvégre szakács anyám van.
Vasárnap aztán kissé félve ugyan, de meccsre mentünk. Létavértes volt az ellenfél, és ez már magában egy izgi meccsre biztosított kilátást. Az első félidőben hoztuk is a papírformát egy mindössze 8-4es félidőt produkáltunk. Hát igen, az első félidő arról szólt, hogy Hajni és Pancsi gyilkolták egymást. Voltak kemény ütközések, sérülések és szenvedés, ugyanis a létai csarnok alá medencét építettek, mint Adonyban, csak itt iszonyatosan meleg volt, mintha pároltak volna minket. A második félidő azonban állati jó volt, egyrészt, mert 19gólt szedtünk össze egy félidő alatt, másrészt, mert ezzel szemben mindössze 10et kaptunk és harmadrészt azért, mert lőttem 5 gólt. ^^
Szal tényleg jó napok voltak ezek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése