"Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit."
Van, hogy olyankor kap az ember fontos információkat, amikor nem számít rá. Vagy épp olyat, amire nem számít.
Én egy nagyon kellemes válasz SMS-t kaptam az este. Két szóból állt mindössze, de azt hiszem erre volt szükségem, hogy lenyugodjon a lelkivilágom, ami miatt már hetek óta képtelen voltam rendesen aludni.
Tudtam mi a bajom, vagyis sejtettem. Először azt hittem a szülinapom az, s ami ilyenkor a gondolataim uralja, de nem. Szerintem belül tudtam én ezt, azért kerestem minden lehetséges alkalommal hiába, s kerestem a tekintetét, amikor jelen volt. Látni akartam benne valamit... Ha nem is a pillantásaiból derült ki, nekem sokat mond az, amit írt.
Nem gondoltam, hogy sor kerül erre valaha is. Persze az enyém volt az első lépés, bár talán ő már Csegén megtette azt. (Istenem... soha többé kocsiban alvást mínusz fokban xD) Nem tudom. Azonban az agyam folyamatosan azon jár, hogy vajon megértenék? Tudom, nem kellene, hogy érdekeljen, de ez az eset más. Normál esetben engem sem érdekelne, hogy ki mit gondol. De itt fontos.
Talán pislákol valami fény a sötét alagút végén?
Szeretném.
Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése