Nem mondhatnám ugyan, hogy teljesen nyugodtan teltek az ünnepek, de leszámítva egy kis torzsalkodást, minden tökéletesen eseménytelen volt. Ez már csak így van, ha az ember egyedül van, a barátai mind messze vannak tőle. Ki távolságban, ki pedig messzebb kerül máshogyan. A karácsony sosem mentes a kisebb veszekedésektől, kivéve ha az ember egyedül ünnepel.
De már felnőttek vagyunk, meg tudjuk oldani a gondokat. Nekem ez nehezebben megy, mivel akkor sem akarok megbántani senkit, amikor az nekem okoz fájdalmat. Nem tudom megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket. Eleinte mindig úgy gondolom, hogy képes leszek tartani a szám és csöndben viselni a fájdalmat. De! Aztán mégis csak rám tör, hogy miért nem veszi észre senki, hogy én szenvedek... Ilyenkor aztán nagyobb erővel csapok le az illetőre, de még akkor sem tudom egészen kimondani mi is a bajom.
Egyébiránt kaptam ajándékokat. Jól esett, hogy gondoltak rám néhányan, nekem azonban rosszul esett, hogy senkit nem tudtam a szeretetemnél többel megajándékozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése