Mostanság elég szürkének érzem a napjaimat. Megkezdődtek ugyan az edzések, de ezek is csak heti három napot vesznek el. Egyre bizonytalanabb vagyok az angol tanfolyammal kapcsolatosan is. Több helyről hallottam már, hogy butaság bele vágnom, s már én is egyre inkább úgy érzem, hogy nekik van igazuk.
Asszem, ha nem lenne L már nem is nagyon tartana itt semmi. A kézi jó, imádom a csajokat, a srácokkal is jól elhülyülünk, ha úgy adódik, szeretem azokat az edzéseket, amiket Józsi tart. Egyébként is bírom az öreget, mókás, hogy csak azóta ismerem igazán, hogy nekünk is edzést tart, pedig apa ismerőse már évek óta. Nem mellesleg kapom a negatív energiákat a tesómtól, az anyámtól és még valakitől, akire nem haragszom ezért, mert oka van rá.
Annyi örömöm van, hogy L néha átjön és Rém rendest nézünk, vagy más filmeket. Remélem hamarosan sort kerítünk arra, hogy néhány napot nem kell itthon lennem, mert egyre kevésbé szeretek itthon lógni. Bár... az, hogy kétnaponta edzésem van, nehezít a helyzetünkön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése