2010. szeptember 30., csütörtök

Mosoly :)

A napom pocsékul indult. Még éjfélkor sem tudtam aludni, szomorú voltam és, sírtam is. Az oka egyszerű, a hülye exem. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy még mindig az én cseszegtetésemmel van elfoglalva.
Reggel is inkább felriadtam, mint ébredtem. Nem álmodtam rosszat, csak azt hittem elfelejtettem beállítani a vekkert és elaludtam. Erre ugyan nincs esély. Greta akkor is felkeltene. Mivel nem akartam forgolódni, kikászálódtam az ágyamból, felkeltem és felöltöztem. Már másképp gondolkodtam az éjszaka történtekről. Már nem érdekelt, hogy az a gyökér mit vágott a fejemhez.
Lementem, és milyen jól tettem, Gretának előbb kellett bemennie, mint minden csütörtökön, lehet a tudatalattim dolgozott. Egyedül készítettem össze a gyerekeket, és minden tökéletesen zajlott. 5perc rengeteget számít, és csak ennyivel jöttek le hamarabb, mint mikor az anyjuk is itthon van. Én nem engedem, hogy üljenek kukán és bámulják a tévét, ahelyett, hogy öltöznének. Ha fent az egyenruha, lehet tévézni, természetesen miközben a reggeli is fogy. Meglepetésemre már háromnegyedre készen voltunk, így még engedélyeztem a srácoknak, hogy nézzék a tévét. Elég laza még ilyenkor a helyzet, tanultak, kész voltak az előttük álló napra, így nem a görcsölés megy. Mikor vége lett a sorozatuknak, sem kellett sietnünk, szépen nyugis tempóban mentünk az iskolába, bár a megszokás miatt rájuk jött a futhatnék. Nem ellenkeztem.
55re értünk a suliba, ilyen nem volt, amióta én viszem őket, de ez nem az én hibám, mint a mellékelt ábra mutatja, pedig most is eljátszották, hogy még fogat mosok, még ez meg az. Csinálhatták, volt időnk rá.
Bementem az orvoshoz, elhoztam Tarik gyógyszer receptjét, majd haza, be az ágyba és ejtőzés. Álmos voltam, de nem jött álom a szememre. Fészbúkoltam és elfoglaltam magam. Kaját csináltam, egy kávét és irány a zuhany. Sajna az a hat óra, ami ilyenkor a rendelkezésemre áll, hamar eltelik. Ma is így volt.
Ez a nap rengeteg dologban különbözött a többitől. Tariknak "multi skills" clubja volt, ilyen iskola utána játszókör, ahol a képességeiket fejlesztik. Ráfér. Greta ma tartotta a "hosszús" napját, mert valami céges bulijuk volt, vagy mi, így péntek helyett ma kellett este is vigyáznom a gyerekekre. Amíg Tarik egy órával többet volt suliban, le kellett foglalnom Larát, így hát kivittük a dögöt sétálni. Nem, még mindig nem szeretem a kutyát. Utálom, hogy hullik a szőre, hogy nem lehet megfürdetni, és bűzlik, mint a franc. De Greta megkért...
Ma a szokásos fürdés helyett, a zuhanykabint kellett használniuk, mert tegnap eláztatták a fürdőt, amitől egy emelettel lejjebb elázott a plafon is. Lara nem szerette eddig a zuhanyt, félt tőle, ehhez képest állatira élvezte ma. Sőt azt mondta, hogy most már szereti. Érthető, egyedül lehet, bohóckodhat.
Amíg ő zuhizott, mi Tarikkal gyilkoltuk egymást. Strapabíró egy kölyök, jól meggyomroztam, de élvezte. Szeret velem verekedni.
Ezután megnéztük a Kishableány 2-t. Jó volt, jókat nevettem, csokiztunk, aztán még maradt idő a játékra. Ekkor derült ki, hogy van még adósságuk a leckével, és mikor Greta azt mondta, hogy későn jön, azt ő valóban úgyis gondolta.
Mivel az olvasással elhúzódott az idő, negyed tízkor tudtam csak ágyba parancsolni a gyerkőcöket. Utána is még néhányszor rájuk kellett szólni. Mivel nem hagyhattam őket magukra, lementem rendet rakni a konyhában meg a nappaliban. Találtam egy papírt és írtam néhány sort az olvasásról Gretának. Megmondom őszintén iszonyat gáznak éreztem, mintha jelentést tennék. Bennem volt, hogy összegyűröm és kidobom, de nem tettem végül. Szépen bepakoltam a táskájukba a cuccaikat, kikészítettem a holnapi suliruhákat, a papírt pedig a táskákra tettem. fél 11 körül jött haza Greta, én meg spuriztam lefelé, hogy még utolsóra eltüntessem a lapot. Nem jött be. Mire leértem már a kezében volt. Rám nézett és állatira mosolygott. De nem kiröhögött, hanem nagyon hálás volt érte. Mivel nem kért meg rá, hogy tanuljak a srácokkal, mégis megtette. A nyakamba borult, én ezen csöppet meglepődtem, de iszonyat jól esett. Még egy órát dumáltunk, meséltem az egész napról, aztán feljöttem. Most jó a kedvem, nyugodt vagyok és elégedett.

Örülök, hogy szeretnek.

Nincsenek megjegyzések: