"Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit."
Van, hogy olyankor kap az ember fontos információkat, amikor nem számít rá. Vagy épp olyat, amire nem számít. Én egy nagyon kellemes válasz SMS-t kaptam az este. Két szóból állt mindössze, de azt hiszem erre volt szükségem, hogy lenyugodjon a lelkivilágom, ami miatt már hetek óta képtelen voltam rendesen aludni. Tudtam mi a bajom, vagyis sejtettem. Először azt hittem a szülinapom az, s ami ilyenkor a gondolataim uralja, de nem. Szerintem belül tudtam én ezt, azért kerestem minden lehetséges alkalommal hiába, s kerestem a tekintetét, amikor jelen volt. Látni akartam benne valamit... Ha nem is a pillantásaiból derült ki, nekem sokat mond az, amit írt. Nem gondoltam, hogy sor kerül erre valaha is. Persze az enyém volt az első lépés, bár talán ő már Csegén megtette azt. (Istenem... soha többé kocsiban alvást mínusz fokban xD) Nem tudom. Azonban az agyam folyamatosan azon jár, hogy vajon megértenék? Tudom, nem kellene, hogy érdekeljen, de ez az eset más. Normál esetben engem sem érdekelne, hogy ki mit gondol. De itt fontos.
Hát igen, ez a nap is eljött bizonyítva, hogy az idő megfékezhetetlenül robog előre. Hétfőn 23éves lettem. *sóhaj*
Nem szeretem a szülinapjaimat, de sokan félreértik miért. Nos, igen részben azért, mert ez az öregedés nagyon is gyorsan megy, de nem ez, ami elszomorít. Vasárnap már nagyon fáradt voltam éjszaka, Krisztiántól is kimentettem magam, mert állatira álmos voltam. De ugyebár megígértem L-nek, hogy fent leszek, hogy ő köszönthessen fel elsőként. Jelentem küldetés teljesítve. Kaptam tőle egy nagyon édes lapot, meg is könnyeztem. Imádom, ha saját kezűleg készített ajándékot kapok, az sokkal megindítóbb, hiszen ez nem jelent mást, minthogy időt fordítottak rád. Vagyis rám. Az első ajándékomat, már szombaton megkaptam, mert Krisztián képtelen volt kivárni a hétfőt. Részben megértem a dolgot, de azért na... így is elég volt rákészülnöm a nagy napra, nemhogy még előrébb is legyen hozva. Hát aztán mégis megengedtem, hogy átlibbenjen vele. Aztán jött a nagy ledöbb, amikor beállított és átnyújtotta a szütyőt, amiből elég nehéz volt kiszedni az ajit. Nagyokat szusszantam itt is, hogy ne hatódjak meg túlságosan. Sráctól még sosem kaptam saját készítésű ajándékot. Ez pedig még az képzeleteimet is felülmúlta. Az ajándék úgy néz ki, hogy 23 színes papírba idézetek vannak nyomtatva, mind tölcsérbe formázva egyenként és minden tölcsérbe egy kis Sport szeletet ragasztott, aztán ezeket a tölcséreket összekötözte, mintha egy csokor virág lenne. Állatira édes. Kaptam még tőle ezen felül egy bögrét, ami meg a Szuper Sportoló megnevezés miatt tetszik annyira. Másodikán is kaptam ám ajándékokat, amiket pedig L-nek köszönhetek, kaptam tőle két cuki cicás zoknit és egy vagány skorpiósat, egy ferreró étcsokis bonbont, mert imádom az étcsokit és még egy Pocket coffee-t, mert látta, hogy milyen lelkesen majszolom, amikor mentünk a Loki-Fiorentina meccsre. xD (L) Kaptam sok email-t, amiket köszönök Verámnak, Jucusnak, Pistinek, Melikének és Balunak, Gyurcinak a szomszédból, Tündikének és végül de persze korántsem utolsó sorban a Mesternek és drága feleségének Zsuzsinak. Msnen is sok emberkének eszébe jutottam, ami azért nagyon is jól esett szóval így is köszi az én egyetlen és utánozhatatlan Nikimnek (L), Csigusznak a kis tündérnek *.*, Seatnak, mert nem mondta, hogy öregebb lettem, Lackónak, meg köszi a tag-et is, és Petinek is köszönöm. Meglepett, hogy néhány BK-snak is eszébe jutottam, ezért külön köszönöm a kedves kis üzit és képet Emilynek, Majácskának és Janeynek, és persze soksok puszi Les-nek is érte. Köszönöm a sömösöket is Krisztiánnak, az édes kis mmst L-nek SIKERÜLT LETÖLTENI ÉDES!! és nagyon hálás vagyok Évinek és az unokahugicámnak Diának, valamint ugyan 00.01kor kaptam, de nagynagy ölelés és millió csók Sebinek, hogy eszébe jutottam. És kaptam még köszöntést Vinnytől meg egy nemzetközi ölelést és puszikat a drága és nagyon is édes Ole-től :) Bocs, ha nem teljes a lista....
A legjobb dolgot azonban asszem a végére hagytam, ami pedig nem más, mint hogy az én dlága L-emmel elmentünk egy jót császkálni a városba, végig hülyültünk, meg persze aztán kicsit komolyabb dolgokról is beszéltünk. (L) a Szabó Magda kávézó, a fini tea és a sajttorta, na meg az eperért való villapárbaj xD
És persze a családom sem feledkezett el rólam, örültem, hogy hallom apum hangját és külön örültem neki, hogy nem hajnal négykor hívott fel, mint amikor sms-t szokott küldeni. Tesómnak köszi a cicás bögrét és a fincsi csokit... mázli, hogy nem diétázok és az anyukámnak is köszönöm, hogy feltöltette a kártyámat.
Hát ennyit szerettem volna a szülinapommal kapcsolatban, tovább nem is akarok rá szót pocsékolni, túl éltem és ez a lényeg.
UPD: Az ajándékhegyek nem értek véget, szerdára meg volt beszélve egy randim a Macikámmal (L) nem vártam igazán, hogy tényleg pont délben beállít, de megtette egy majdnem nagyobb dobozzal, mint ő maga xD A doboz egy torta tartó izét rejtett, ami értelemszerűen egy tortát rejtett. Nem is akármilyet. Egyrészt Baylies-es, ami a kedvencem, másrészt állatira szép ééés naggyon fincsi volt. Ezen kívül kaptam egy cuki Nike-jeles fülbevalót, ami egy oltári cuki Britanniás tartóban volt. (L)(L)(L)(L)... azt még nem tudom, hogy hogyan fogom ezt 5 hónap múlva viszonozni. -.-
I conjure up the thought of being gone But I'd probably even do that wrong I try to think about which way Would I be able to and would I be afraid
Cause oh I'm bleeding out inside Oh I don't even mind (Yeah)
It's all your fault You called me beautiful You turned me out And now I can't turn back I hold my breath Because you were perfect But I'm running out of air And it's not fair
Da da dada da dada da Da dadadadadada da dadadadadada
I'm trying to figure out what else to say (What else could I say) To make you turn around and come back this way (Would you just come back this way) I feel like we could be really awesome together So make up your mind cause it's now or never (Oh)
It's all your fault You called me beautiful You turned me out And now I can't turn back I hold my breath Because you were perfect But I'm running out of air And it's not fair
I would never pull the trigger But I've cried wolf a thousand times I wish you could Feel as bad as I do I have lost my mind
It's all your fault You called me beautiful You turned me out And now I can't turn back I hold (I hold) my breath (My breath) Because you were perfect But I'm running out of air (Running out of air) And it's not fair
(Oh yeah It's all your fault)
I hold my breath Because you were perfect But I'm running out of air And it's not (It's not) fair
Végre ez a nap is eljött. Megmondom őszintén eleinte fanyalogtam, ahogy Anita is igen bizonytalan volt a filmet illetően. Nos, igen nem volt épp hatásos a beharangozó. Versenypálya... leszakadt lelátó és mészárlás. Arról a tényről mindketten megfeledkeztünk, hogy 3D. Én még sosem voltam 3D-s előadáson, így még csak halovány sejtelmem sem volt arról, hogy milyen lesz ez. Persze, tudom mit jelent, hogy 3D meg el lehet képzelni, de nem tudtam, hogyan jön ez össze a mozival. Szóval fanyalogtunk egy csöppet, mert ugyebár kapocsból többe került, mint egy normál film, főleg mert ugyebár moziünnep volt. De ez a film valahogy nem került be a listába... asszem. Na jó nem lényeg végül is leperkáltuk az 1500Ft-ot, megvettük a popcornt, nachost és... a kólát. L. nem ihatna kólát, erre bekért magának egy nagy popcorn menüt, amihez kapott egy litert. Én ugyebár okosan, 8 deci. Aztán L észbe kapott. Próbáltatok már a kiskutyaboci szemeknek ellenállni? Nem lehet. Meg amúgyis.. kénytelen voltam, bár, ha rajtam múlik inkább 8 deci vizet adtam volna neki. Na mindegy xD. Szóval enyém lett a nagyobb üdítő, aztán irány volt a terem. Vagyis irány lett volna, de 8 perccel a film kezdés előtt még nem engedtek be a terembe. Lestünk kicsit, meg persze méltatlankodtunk, még úgy is, hogy engem még mindig nem hozott lázba a film. Megkaptuk a szemüvegeket. Elfoglaltuk a helyünket. 11.sor 7. szék. Mezszám szerencseszám mindkettő <3. Aztán még bent is vártunk, tuti nem félkor kezdődött a film, na de nem is ez a lényeg, hanem ami utána jött. Ez a film állati xD. Mondjuk egy biztos, nem lett volna ekkora hatása ha nem 3Ds. De az, és hihetetlen volt. Egyszer-kétszer kicsit megrezzentem, amikor felénk repült néhány alkatrész, vagy épp szegecsek. De röhögtünk is rengeteget. Egy-egy szereplőnek annyira béndzsa halála volt. Egyszer majdnem eleresztettem egy rókát, mert kicsit csúfos volt az egyik hapi halála. Még élénken élnek bennem a Cannibal Holocaust emlékei, ezért kicsit jobban megviselt az a jelenet, amikor az autószerelő faszit a drótkerítéshez lapította valami csörlő asszem, és hát kicsit félig átpréselődött a kis lyukacsokon. Mint egy Tom és Jerry rajzfilmben, csak itt nem rakódott aztán össze. És látszott a gerince, meg aztán egy kis cafat, fincsi szaftos hangot adva lemállott.. hát, nah picit irányt akart váltani a nachos... xD De tényleg csak ajánlani tudom a filmet annak, aki kellően beteg az ilyesmihez. Engem csak most kezdenek elrontani, azt azért kétlem, hogy valaha leszek olyan szinten, hogy meg tudjam nézni a Kísértetjárás Connecticutban-t, de haladok. Lassan. Megfontoltan.
"A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek."
A napok, hetek rohamosan múlnak. Már megint itt a suli, amihez az igazat megvallva semmi kedvem. A tárgyaimat már felvettem, ami elég nyílvánvalóvá tette, hogy állatira fogom utálni ezt a félévet és már most herótom van az egésztől. Kedden eltaknyoltam edzésen, tökre lehorzsoltam az alkarom, állatira fáj és iszonyat csúnya. L nálam aludt, bár tök cikinek éreztem, hogy nem igazán tudom hol altatni, mert nem sok hely van a szobámban, ráadásul a matracom sem találom... Végül én aludtam a földön, ő meg az ágyon, bár erős túlzás alvásnak nevezni. Kiderült, hogy mindketten odavagyunk Terence Hill & Bud Spencer filmjeiért, így megnéztünk párat. Tegnap este meg írt, hogy nincs-e kedvem átmenni. Azonnal pakolni kezdtem. Nem vagyok oda ugyan a kerózásért, de legalább nem itthon uncsizok. A tervezett filmezés azonban elmaradt, megnéztük azt a szeptember 11.-és filmet éjszaka aztán bealudtunk. Reggel fél 9 körül keltünk és leslattyogtunk a boltba. Miután sikeresen és nagy nehezen bevásároltunk, beálltam a pénztárhoz és mi fityeg ott? Az a film, amit már régóta keresünk mindketten, név szerint a Cannibal Holocaust. Leesett az állunk. Azonnal lekaptuk az állványról és fel a szalagra. Hát hát háááát... majdnem deeeecccs lett a vége. Érdekes volt. És undorító. És durva. És basszus. Most pedig itt ücsörgök a gép előtt, tévézek és várom a pizzám. Holnap meccs, és fáj a kezem. *sóhaj*
Nem is tudom hol kezdjem. Jobb lett volna, ha előbb írok, mert ez a két havonta írás nem túl jó. Egyrészt, mert nem tudom visszaidézni mi mindent csináltam, na meg ugye vannak a kifejtést igénylő dolgok, amiknek már nem tudok elég terjedelmet biztosítani. Szóval előre is sajnálom, ha valamit kihagyok és bocsi, mert nem nagyon fejtek ki semmit. Szóval ugyebár kezdődött úgy a nyár, hogy levizsgáztam és teljesítettem a félévet. A baj csak annyi, hogy három tárgyat nem sikerült megcsinálnom, így idén sajna plusz három tárgyam lesz. Pech. A tavaszi bajnokságban tíz meccsből mindössze egyet veszítettünk el és egy döntetlenünk lett, így végül is harmadikok lettünk.Idén ennél is előrébb szeretnénk végezni, sajna az ehhez szükséges első akadályt nem sikerült átvinnünk. Na majd most vasárnap megpróbáljuk kiküszöbölni a csorbát. Legnagyobb sajnálatomra (és itt most nem azért, mert gonosz vagyok) Gló átment az államvizsgán. Persze örülök a sikerének, de tudtam én, hogy mi lesz ezután. *sóhaj* Kiköltözött olaszba, így én itt maradtam tök egyedül. Jó, nem voltam egészen egyedül, de nagyon megéreztem és érzem most is a hiányát. De jó is történt velem a nyáron, hogy ne csak siránkozzak és dühöngjek állandóan. Kezdődött azzal, hogy elmentünk strandkézizni és annak ellenére, hogy negyedikek lettünk (életem második strandkézije volt, sokaknak pedig az első)állati jó buli volt, meg is fogadtuk, hogy jövőre, amint vége a bajnokságnak erre fogunk készülni, hogy mindenki magabiztosan meg merje csinálni a 360°-os fordulatot. Már alig várom. Üröm az örömben, hogy mivel elég szépen sütött a nap, csutkára lesültem. De olyan szinten, hogy az orrom épphogy nem világított, mint Rudolfnak. Elég fájdalmas lett a helyzet. Ez volt mind egy szombati napon. Vasárnap próbáltam kezelgetni magam, nem sok haszna volt. És eljött a várva várt Hétfő! Amire már nagyon régóta vártam. Megérte hajnal négykor kelni és utazni három órát, hallgatni az anyaféle zenéket, mert az út végén ott várt rám Tatabányán Niki. Vagyis igazából én vártam rá, mert mi értünk előbb a találkozási ponthoz, de a lényeg lényege, hogy megkezdődött a nyaram fénypontjának számító 13napos nyaralás. Tök jó volt Nikiéknél, bár nem tartottunk olyan óriási nagy tekergéseket, miattam, lévén totálra le voltam égve ugyebár. Már a boltbamenés is fizikai fájdalmakkal járt, mert ugyebár olyan 10-11körül keltünk és csak azután mentünk boltba, amikor már a nap eléggé sütött. Hát persze, hogy fájt... Jó volt felmászni a Turulhoz, amiből Turbékot "csináltunk" egy Nimbus2001essel a lábai alatt. Felmásztunk a kilátóba, ahol megmondom őszintén kicsit én is beparáztam, de inkább csak azért, mert féltem, hogy lebucskázok a lépcsőn. Jó volt késő este lekerózni a mekibe és bűnözni. De persze nem csüggedtünk, lementünk szerencsétlenkedni éjszaka görkorival, vagyis én szerencsétlenkedtem, mivel nem igazán tudok, és kicsi is volt a lábamra. Állati jó volt, amikor letöltöttük a HP6-ot és play stationon éjszakába nyúlóan játszottunk vele, majdnem totál végigvittük. Megtanultam Solozni, vagyis igazából csak úgy tettem, rohadtul nem vágtam mit csinálok és remegett minden tagom, amikor játszottunk, de a Jäger sok mindent feloldott. Örülök, hogy megismertem Viktort és már nem csak egy hang és fej volt, csak úgy, mint Peti. Vicces volt a bowlingozás, ugyanis iszonyat forgott velem a világ, de még mindig tök jól voltam. Sajna Nikiék hamarabb leléptek, de kettecskén is feltaláltuk magunkat. Másnap kissé kótyagosak voltak a többiek, ami meglepett, bár nem lehet mindenki akkora partyfész, mint én. Igaz az én gyomrom is háborgott egy kicsit, de nem fájt a fejem, inkább csak álmos voltam, mivel sokáig voltunk fent voltunk. Még mesélhetnék sokat, mert rengeteg tök jó dolog történt, de már így is tök hosszú lesz a bejegyzésem... A hazautam is izgi volt, bár már a búcsúzásnál a könnyeimmel küszködtem, kibírtam egészen Pestig, vagyis inkább addig, míg felverekedtem magam a vonatra. Ez sem volt egy egyszerű történet, ugyanis a Blahán levő vonaljegy automata elnyelte a lóvém, de jegyet azt nem adott. Kicsit bepánikoltam, mikor felhívtam L-t, hogy mihez kezdjek, és ő bliccelésre biztatott. Én hevesen tiltakoztam, mert ismerem magam, de végül is két megálló legyaloglása után (egy 15kilós utazótáskával a vállamon) végül is felmerészkedtem egy kombínóra. Persze gyors kinéztem magamnak egy gyanútlan öregbácsit, akinél, mint felfedeztem egy jegy-tömb volt. Két megálló. Ennyit kellett volna kibírnom lebukás nélkül. Kellett volna, de persze rólam lévén szó ez sem jött össze. Az első megállónál felszállt az ellenőr. Gyors levágtam a táskám, elkezdtem keresni a tárcám és letámadtam a kifigyelt bácsit. Szegény eléggé meglepődött, amikor belemásztam az arcába, mert az idegességtől nem értettem mit mond. (Megnézem) Kaptam jegyet, de mint jó vidéki kislány nem vágtam hogyan működik az érvényesítő automata, a kezem is remegett, amikor odajött az ellenőr. (Mi folyik itt kérem?) Én meg előadtam a felháborodott vidékit, hogy nem műxik a gép. Harmadik próbálkozásra azonban az ellenőrnek sikerült érvényesíteni a jegyet. Épp időben, mert elértük a nyugatit. Hát... gyors belemarkoltam a pénztárcámba és majdnem az összes apróm a bácsi markába nyomtam és remegő lábakkal levágtattam a villamosról. Még volt 20 percem így vettem vacsit, meg megvettem a jegyem. Aztán mikor tudatosult bennem, hogy hazamegyek, jöhettek a könnyek. Itthon napokig nem találtam a helyem. Csak feküdtem az ágyamban és arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne Nikiék zsufis, kicsi szobájában ugyanígy henyélni. Milyen jó lenne még lesni a görényt, vagy épp Bogyót gyomrozni. Együtt nézni a Miami Inket, az LA inket, vagy amikor Viktor otthon volt akkor a Fishing & Huntingot. De aztán jött egy hirtelen ötlet és átmentem L-hez, vagyis Anitához. Ott aludtam, hülyültünk és filmeztünk egész este. Talán két-három órát, ha aludtunk, de másnap tök máshogy éreztem már magam. Volt életkedvem... volt kedvem. Azóta egész sokat lógunk együtt, egész éjszakákat filmeztünk át, éjfél körül kerózni megyünk a városba, vagy épp éjszaka megyünk sétálni a városba, sékezünk, vagy fagyizunk és persze gyilkoljuk egymást. Sokkal rosszabb lenne a helyzet L nélkül, örülök, hogy így összebarátkoztunk, és ilyen gördülékeny. Bár kicsit tartok tőle, hogy az agyára megyek. Elég különbözőek vagyunk, ő szeret és bír sokáig fent lenni, majdhogynem alvás nélkül meglenni, a zenék sem fedik egymást, és ő inkább a horror filmeket szereti, míg én erősen parázok rajtuk, mint Mr Bean, amikor elmegy moziba... hát kábé... Mégis megnéztünk már egy csomó filmet együt, amiket előtte talán nem is mertem volna. Kivéve a fűrészt... És elmegyünk moziba, az elkövetkezendő hónapokban esélyes, hogy ilyen filmeket fogunk ott nézni.
[Verse 1:] There's a place in your heart where nobody's been. Take me there. Things nobody knows, not even your friends. Take me there. Tell me about your momma, your daddy, your home town, show me around. I wanna see it all, don't leave anything out.
[Chorus:] I wanna know, everything about you. And I wanna go, down every road you've been. Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid. I wanna know the girl behind that pretty stare. Take me there.
[Verse 2:] Your first real kiss, your first true love, you were scared. Show me where. You learned about life, spent your summer nights, without a care. Take me there. I wanna roll down mainstreet and backroads like you did when you were a kid. What makes you who you are, tell me what your story is.
[Chorus 2x:] I wanna know, everything about you. And I wanna go, down every road you've been. Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid. I wanna know the girl behind that pretty stare. Take me there.
I wanna roll down mainstreet. I wanna know your hopes and your dreams. Take me, take me there. Yeah.
