to do list...

Tényleg jobb lenne listát írni az elvégzendő dolgokról, mert túl sok mindent felejtek el. Nem tudom mióta öregszem ennyire, de az utóbbi időben eléggé lyukas az agyam. Olyan dolgokat felejtek el, amelyeket nem volna szabad, és nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Talán szednem kellene valami gyógyszert rá...
Sok minden el volt tervezve a hétvégére, amely a kezdetek ellenére pozitívnak mondható. Kezdődött ugyanis, hogy bankkártya híján nem tudok buszjegyet rendelni a neten, így kénytelen vagyok ilyen alkalmakkor Kerem segítségét kérni. De ő most olyan elfoglalt volt, hogy négy nap alatt sem sikerült 4 percet szakítania, hogy megrendelje nekem. A többit hagyjuk, nem akarok sarakat dobálni, a lényeg, hogy amikor lett volna idő... péntek éjszaka, meg behalt az oldal, ahonnan lehet...
Semmit nem aludtam este, reggel kelhettem fel, és még mindig nem tudtam, hogy megyek-e. Nyomtam egy rohanást a kinti buszhoz, aztán megvettem a jegyet az irodában. Cirka 3000ftot húztak rá, később mit kaptam erre a telefonban? Never mind, Andrea! ^^ az én pénzem, ne érdekeljen, mi?
Volt egy listánk, hogy mit csinálunk meg.
Lecsekkolni a lodge-t. pipa
Fish and chips evés. kimaradt
Varázspálcás képek a Hamleysben. pipa
Disney bolt lecsekkolása. pipa Lábjegyzet: A disney bolt nekem óriási csalódás volt, két emelet, lent néhány plüssfigura és hasonlók, fent pedig disneys babacuccok...Pedig hogy reménykedtem benne, hogy hasonló lesz, mint a Hamleys. 5 emelet csupa játék. Állati.
4es fotó készítése abban a fotófülkében. kimaradt
Lilywhites, a sportbolt lecsekkolása. pipa Lábjegyzet: vettem egy pulcsit, egy tasit, meg egy felsőt még... -.-"
Kacsák és mókusok etetése a parkban. pipa
És még folytathatnám. Jó volt, az egyik legjobb hétvége, hála Nikinek.

Még mindig szeretnék felülni a London Eye-ra és elmenni a Madam Tussaud'sba, remélem az is bejön egyszer.

Megnéztük a várost kivilágítva, na az volt még szép. Aztán hazamentünk, szerintem már mindketten igen fáradtak voltunk, a filmnézés megint nem jött össze, de asszem kárpótolva voltunk. Hétfőn reggel jöttem el, mert kiérdemeltem, hogy maradhassak. Nehezen indult a hétfő, de aztán volt egy jó kis futásom a vonathoz, mert most másik vágányról ment, aztán volt még egy futásom a buszomhoz, mert kicsit rosszul kalkuláltam a távolságot, de jó hír. Találtam egy rövidebb utat a vonatállomásra/ról. Mindegy ültem egy órát Canterburyben a buszvégállomáson, míg jött az enyém, egyre haza is értem, kettőkor kezdhettem is melózni.juppííí

Mindegy, megérte.

Vajon létezik...?

Az Alkimista elolvasása óta sokat töprengek az élet dolgain, próbálok nyitottabb szemekkel járni. Nem hiszek igazán ezekben a jeles dolgokban, de gondolkodásra ösztönzött, főleg egy múltbeli levél óta. Tudom, sosem jelent jót, ha egy nő gondolkodik, hajlamos túlgondolkodni, variálni a dolgokat. De most, vagyis nem most, pár napja olvastam egy bejegyzést. Újabb eljegyzés, idén már a sokadik. Örülök neki, félreértés ne essék, innen is sok boldogságot kívánok Csigának! *-*
Inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon valóban mindenki számára van-e Valaki? Vagy ez csak amolyan hitegetés, hogy senki se keseredjen el. De kell mindenkinek egy ilyen ábrándkép? Elvégre nem egy ember hal meg úgy, hogy nem találta meg az ő másik felét. Az ilyenekkel mi van?
Persze Az alkimistában erre is voltak válaszok, jól felépített könyv, de talán a szerelem meglelése nem a "Személyes Történet" része. Persze, ha körülnézek, megnyugodhatnék, hiszen nem vagyok lemaradva senkitől, de valahogy beleült az a bizonyos bogár a fülembe. Elbizonytalanodtam.
Igen, távol vagyok az otthontól, de hányszor láttunk már olyat, hogy a főhősnő külföldön lelt Rá, de nem is kell a filmekre gondolni, hiszen én is egy olyan családdal élek, akik különböző nemzetiségűek. Tény, nem várhatjuk, hogy minden az ölünkbe hulljon, de mégis mennyit kell utazni ezért? És vajon mi a fontosabb? A szerelem megtalálása, vagy az álmaink élése? Az ember gyarló lény, vágyai kielégíthetetlenek, mindig vágyakozik, hiába váltja valóra az álmait, újakat keres magának. Azt hittem, az én legnagyobb álmom épp valóra válik, de azóta már újak jöttek elő, vagy lehet nem is újak, csak eddig volt más, amire összpontosítottam.
Mi van, ha a nagy megvalósításban már lemaradtam a vonatomról...?

Zavar a karmámban.

Nem tudom mi támadott meg az elmúlt két napban, de kegyetlenül sok a negatívum tegnap óta. Először is kezdve ott, hogy hétfőn fél hétkor már fent voltam, pedig be volt állítva a vekkerem 8:10re. Nem tudtam már visszaaludni.
A srácok meglepő mód időben lejöttek, de aztán ment a szenvedés a reggelivel. Nem tudták eldönteni mit kérnek, aztán azt sem, hogy milyen müzlit. Hurrá, de meglepő módon így sem voltunk késésben.
Hazaértem, gondoltam csinálok egy kis reggelit, de én sem tudtam mit ennék. Végül a fokhagymás kenyér és a tonhal mellett döntöttem. Gondoltam megeszem a szobámban. Az Isten sem akarta, hogy én megegyem azt a kaját, mert az egyik lépcsőfordulóban kifordult a kezemből a tányér reflexből utána akartam nyúlni, így kilöttyintettem a kakaót is. Jee. Egy kis reggeli helyetti szőnyeg súrolás és kaja kidobás... végül is, nem is hiányzott az nekem. Épp a gatyám meg a többi szennyesem gyömöszköltem a mosógépbe, amikor megcsörrent a telefon. Leértem, felvettem, de tudta a franc, hogy a töltőről levéve egyből megnyitja a vonalat, szal megnyomtam a felvevő gombot, semmi. Fasza.
Pár perc múlva csörög a teló, hogy húzzak már be legyek oly bűbáj a suliba, mert a kiscsaj hányt, és vigyem haza. Zsír. Köbö egy órám sem volt magamra. Na akkor tévét be, nézzünk mesét. Nem gáz, szeretem a meséket, de lett volna dolgom, így miután Kerem kétszer felhívott, hogy mizu, elmentem zuhanyozni. Nem szokásom a hosszú zuhany, épp mikor kiléptem alóla, megint csörgött a telefon. Törölközőben ugráltam le a lépcsőn, hogy helyzetjelentést adjak. Minden rendben.
Az lett ígérve, hogy Greta hazajön, de sehun kifli még negyed háromkor. Pár perc múlva telefonál, hogy jön hazafelé, megpróbálja felvenni Tarikot, majd csörög. Mivel nem csörgött, felöltöztünk és irány a suli. Alig értünk ki az utcára, Lara rosszul lett, és ott a járdán kezdett hányni. Irány vissza a ház. Miután könnyített magán, újra megpróbáltunk eljutni a suliba. Tarik meg a tanárok már ott vártak ránk... jól elkéstünk. Az út haza szerencsére nem tartogatott semmit.
Greta pont akkor érkezett meg, mikor mi. A nagy ijedtségre való tekintettel elment bevásárolni, épp csak azt nem vett, amit kellett volna: rendes kaját.
Csináltam sós krumplit Larának, mert nekem anya azt tanította, hogy azt kell rá enni. De meg lettem kérve, hogy csináljak belőle pürét, mert az finomabb. Mellékes, hogy a kislány nem ehette volna. Hát megrántottam a vállam. Az utóbbi időben ez megy. Sok mindent nem értek, de nem is akarom őket megérteni, ők úgy csinálják, én meg jól csinálnám, de nem én vagyok itthon, szóval rájuk hagyom.
Kedd. Hát már megint előbb keltem, de megpróbáltam visszaaludni. Ment is, erre 8kor kopognak az ajtómon. Keljek mert suli van. Kedvesen felkeltettek, hogy megint átmenjünk a hajcihőn a kajával aztán Tarikot elvigyem suliba. Gondoltam Gretának mennie kell melóba hamarosan, ezért kell nekem vigyáznom egész délelőtt Larára. Lófaszt. Egész nap itthon volt.
Egy dolog miatt nem bánom, hogy törlesztek az adósságomból. Három nappal kevesebbel tartozom. De akarom vissza a délelőttjeimet...

Hétvége.

Azt hiszem, mondhatom, hogy ismét rosszul vizsgáztam. Lett volna időm írni, de nem tettem. Ezt egy olyan reggeli kávé melletti, az élet nagy dolgairól elmélkedős feltámadásnak szántam, de nem igazán bízom benne, hogy sikerülni fog. Na mindegy. A dizájn egyelőre így marad, de majd keresek valakit, aki tud segíteni ebben.
Az elmúlóban levő két napom egészen jól telt. Pénteken egész nap szakadt az eső, és ahogy várható volt, szombaton verőfényes napsütés volt. Persze viharos széllel, de ez itt már jónak számít. Csábított is az idő rendesen egy kis pénzköltésre, de magamra kellett parancsoljak, hogy nem mehetek sehova.
Bizony, a múltkori eldobott 50font után, most kicsit szüneteltetni kell a költekezést. Várom anyut, le kell foglalni a szállást, meg a buszt sem ártana már.
Rég nem éreztem így, sőt talán így még sohasem éreztem. A saját magam által megkeresett pénzből fogok elvinni Londonba. Ez olyan jó érzés, hiszen évek óta, még csak ajándékot sem tudtam neki venni. Bár a születésnapja pont a hazautazásakor lesz, azért én ezt az utat szülinapi ajándéknak szánom.
A hétvégén volt X-factor is, végigizgultam, de a 4 nagy kedvencem Matt, Katie, Mary és Storm is bejutottak a legjobb 12be. Kíváncsi vagyok már nagyon.
Egyébként csönd és kicsi unalom volt, de már kezdődik is az új hét. Még 70 font kerül majd a zsebbe Ka-ching... lehet menni elkölteni. Egy hét múlva megint csutkára le leszek égve xD De nem baj, venni kell esőkabátot, valami cipőt, és esernyőt, mert itt vagyok Európa legcsapadékosabb országában, és nincs ernyőm -.-

Próba...

Mai nap kedvem támadt, majd meglátjuk meddig tart ki, de sok idő kimaradt, mert lusta vagyok a blogíráshoz.
Most sokadszor is megpróbálom. Talán kitartok ez alkalommal, amíg van írnivalóm, addig esélyes a dolog.
Az kimaradt hónapokat, pedig megpróbálom visszaidézni. És tartalommal megtöltetni a blogot, bár senki nem olvassa, engem valahol megnyugtat. Remélem.

Mosoly :)

A napom pocsékul indult. Még éjfélkor sem tudtam aludni, szomorú voltam és, sírtam is. Az oka egyszerű, a hülye exem. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy még mindig az én cseszegtetésemmel van elfoglalva.
Reggel is inkább felriadtam, mint ébredtem. Nem álmodtam rosszat, csak azt hittem elfelejtettem beállítani a vekkert és elaludtam. Erre ugyan nincs esély. Greta akkor is felkeltene. Mivel nem akartam forgolódni, kikászálódtam az ágyamból, felkeltem és felöltöztem. Már másképp gondolkodtam az éjszaka történtekről. Már nem érdekelt, hogy az a gyökér mit vágott a fejemhez.
Lementem, és milyen jól tettem, Gretának előbb kellett bemennie, mint minden csütörtökön, lehet a tudatalattim dolgozott. Egyedül készítettem össze a gyerekeket, és minden tökéletesen zajlott. 5perc rengeteget számít, és csak ennyivel jöttek le hamarabb, mint mikor az anyjuk is itthon van. Én nem engedem, hogy üljenek kukán és bámulják a tévét, ahelyett, hogy öltöznének. Ha fent az egyenruha, lehet tévézni, természetesen miközben a reggeli is fogy. Meglepetésemre már háromnegyedre készen voltunk, így még engedélyeztem a srácoknak, hogy nézzék a tévét. Elég laza még ilyenkor a helyzet, tanultak, kész voltak az előttük álló napra, így nem a görcsölés megy. Mikor vége lett a sorozatuknak, sem kellett sietnünk, szépen nyugis tempóban mentünk az iskolába, bár a megszokás miatt rájuk jött a futhatnék. Nem ellenkeztem.
55re értünk a suliba, ilyen nem volt, amióta én viszem őket, de ez nem az én hibám, mint a mellékelt ábra mutatja, pedig most is eljátszották, hogy még fogat mosok, még ez meg az. Csinálhatták, volt időnk rá.
Bementem az orvoshoz, elhoztam Tarik gyógyszer receptjét, majd haza, be az ágyba és ejtőzés. Álmos voltam, de nem jött álom a szememre. Fészbúkoltam és elfoglaltam magam. Kaját csináltam, egy kávét és irány a zuhany. Sajna az a hat óra, ami ilyenkor a rendelkezésemre áll, hamar eltelik. Ma is így volt.
Ez a nap rengeteg dologban különbözött a többitől. Tariknak "multi skills" clubja volt, ilyen iskola utána játszókör, ahol a képességeiket fejlesztik. Ráfér. Greta ma tartotta a "hosszús" napját, mert valami céges bulijuk volt, vagy mi, így péntek helyett ma kellett este is vigyáznom a gyerekekre. Amíg Tarik egy órával többet volt suliban, le kellett foglalnom Larát, így hát kivittük a dögöt sétálni. Nem, még mindig nem szeretem a kutyát. Utálom, hogy hullik a szőre, hogy nem lehet megfürdetni, és bűzlik, mint a franc. De Greta megkért...
Ma a szokásos fürdés helyett, a zuhanykabint kellett használniuk, mert tegnap eláztatták a fürdőt, amitől egy emelettel lejjebb elázott a plafon is. Lara nem szerette eddig a zuhanyt, félt tőle, ehhez képest állatira élvezte ma. Sőt azt mondta, hogy most már szereti. Érthető, egyedül lehet, bohóckodhat.
Amíg ő zuhizott, mi Tarikkal gyilkoltuk egymást. Strapabíró egy kölyök, jól meggyomroztam, de élvezte. Szeret velem verekedni.
Ezután megnéztük a Kishableány 2-t. Jó volt, jókat nevettem, csokiztunk, aztán még maradt idő a játékra. Ekkor derült ki, hogy van még adósságuk a leckével, és mikor Greta azt mondta, hogy későn jön, azt ő valóban úgyis gondolta.
Mivel az olvasással elhúzódott az idő, negyed tízkor tudtam csak ágyba parancsolni a gyerkőcöket. Utána is még néhányszor rájuk kellett szólni. Mivel nem hagyhattam őket magukra, lementem rendet rakni a konyhában meg a nappaliban. Találtam egy papírt és írtam néhány sort az olvasásról Gretának. Megmondom őszintén iszonyat gáznak éreztem, mintha jelentést tennék. Bennem volt, hogy összegyűröm és kidobom, de nem tettem végül. Szépen bepakoltam a táskájukba a cuccaikat, kikészítettem a holnapi suliruhákat, a papírt pedig a táskákra tettem. fél 11 körül jött haza Greta, én meg spuriztam lefelé, hogy még utolsóra eltüntessem a lapot. Nem jött be. Mire leértem már a kezében volt. Rám nézett és állatira mosolygott. De nem kiröhögött, hanem nagyon hálás volt érte. Mivel nem kért meg rá, hogy tanuljak a srácokkal, mégis megtette. A nyakamba borult, én ezen csöppet meglepődtem, de iszonyat jól esett. Még egy órát dumáltunk, meséltem az egész napról, aztán feljöttem. Most jó a kedvem, nyugodt vagyok és elégedett.

Örülök, hogy szeretnek.

Vár a ködös Albion

Valamikor, talán január környékén begépeltem egy horoszkópot, amelyet valamelyik lapban találtam, s a 2010-es évemet jósolta meg. Akkor még hitetlenül álltam a külföldi út ígéretéhez, de most már elhihetem. Sosem hittem a jövendölésekben, hiszen az ember saját sorsának kovácsa, és a jövő mindig képlékeny, még akkor is, ha biztosnak tűnik.
Itt ülök a bőröndöm mellett, a vadiúj laptopommal, felsőimmel, fényképezőmmel és egyebekkel, amelyeket be kellene gyömöszölnöm. A bőröndöm még belül üres, a ruháim nagy része még a szekrényben. Pedig akarok menni, és tudom, hogy fogok is.
Mac itt van velem, de nem segít. Nem segít csomagolni, és valahogy abban sem, hogy mind jobban várjam az utat. Izgulok, félek, mert nem tudom mi lesz.
Képek vannak a fejemben, rosszak és jók is egyaránt.
Hát reggel elmegyek.