Pink - It's all your fault

I conjure up the thought of being gone
But I'd probably even do that wrong
I try to think about which way
Would I be able to and would I be afraid

Cause oh I'm bleeding out inside
Oh I don't even mind (Yeah)

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair

Da da dada da dada da
Da dadadadadada da dadadadadada

I'm trying to figure out what else to say (What else could I say)
To make you turn around and come back this way (Would you just come back this way)
I feel like we could be really awesome together
So make up your mind cause it's now or never (Oh)

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair

I would never pull the trigger
But I've cried wolf a thousand times
I wish you could
Feel as bad as I do
I have lost my mind

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold (I hold) my breath (My breath)
Because you were perfect
But I'm running out of air (Running out of air)
And it's not fair

(Oh yeah
It's all your fault)

I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not (It's not) fair

Voltam moziban ^^

Végre ez a nap is eljött. Megmondom őszintén eleinte fanyalogtam, ahogy Anita is igen bizonytalan volt a filmet illetően. Nos, igen nem volt épp hatásos a beharangozó. Versenypálya... leszakadt lelátó és mészárlás. Arról a tényről mindketten megfeledkeztünk, hogy 3D. Én még sosem voltam 3D-s előadáson, így még csak halovány sejtelmem sem volt arról, hogy milyen lesz ez. Persze, tudom mit jelent, hogy 3D meg el lehet képzelni, de nem tudtam, hogyan jön ez össze a mozival.
Szóval fanyalogtunk egy csöppet, mert ugyebár kapocsból többe került, mint egy normál film, főleg mert ugyebár moziünnep volt. De ez a film valahogy nem került be a listába... asszem. Na jó nem lényeg végül is leperkáltuk az 1500Ft-ot, megvettük a popcornt, nachost és... a kólát. L. nem ihatna kólát, erre bekért magának egy nagy popcorn menüt, amihez kapott egy litert. Én ugyebár okosan, 8 deci. Aztán L észbe kapott. Próbáltatok már a kiskutyaboci szemeknek ellenállni? Nem lehet. Meg amúgyis.. kénytelen voltam, bár, ha rajtam múlik inkább 8 deci vizet adtam volna neki. Na mindegy xD. Szóval enyém lett a nagyobb üdítő, aztán irány volt a terem. Vagyis irány lett volna, de 8 perccel a film kezdés előtt még nem engedtek be a terembe. Lestünk kicsit, meg persze méltatlankodtunk, még úgy is, hogy engem még mindig nem hozott lázba a film. Megkaptuk a szemüvegeket. Elfoglaltuk a helyünket. 11.sor 7. szék. Mezszám szerencseszám mindkettő <3.
Aztán még bent is vártunk, tuti nem félkor kezdődött a film, na de nem is ez a lényeg, hanem ami utána jött. Ez a film állati xD. Mondjuk egy biztos, nem lett volna ekkora hatása ha nem 3Ds. De az, és hihetetlen volt. Egyszer-kétszer kicsit megrezzentem, amikor felénk repült néhány alkatrész, vagy épp szegecsek. De röhögtünk is rengeteget. Egy-egy szereplőnek annyira béndzsa halála volt. Egyszer majdnem eleresztettem egy rókát, mert kicsit csúfos volt az egyik hapi halála. Még élénken élnek bennem a Cannibal Holocaust emlékei, ezért kicsit jobban megviselt az a jelenet, amikor az autószerelő faszit a drótkerítéshez lapította valami csörlő asszem, és hát kicsit félig átpréselődött a kis lyukacsokon. Mint egy Tom és Jerry rajzfilmben, csak itt nem rakódott aztán össze. És látszott a gerince, meg aztán egy kis cafat, fincsi szaftos hangot adva lemállott.. hát, nah picit irányt akart váltani a nachos... xD
De tényleg csak ajánlani tudom a filmet annak, aki kellően beteg az ilyesmihez. Engem csak most kezdenek elrontani, azt azért kétlem, hogy valaha leszek olyan szinten, hogy meg tudjam nézni a Kísértetjárás Connecticutban-t, de haladok. Lassan. Megfontoltan.

Sóhajok...

"A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek."

A napok, hetek rohamosan múlnak. Már megint itt a suli, amihez az igazat megvallva semmi kedvem. A tárgyaimat már felvettem, ami elég nyílvánvalóvá tette, hogy állatira fogom utálni ezt a félévet és már most herótom van az egésztől.
Kedden eltaknyoltam edzésen, tökre lehorzsoltam az alkarom, állatira fáj és iszonyat csúnya. L nálam aludt, bár tök cikinek éreztem, hogy nem igazán tudom hol altatni, mert nem sok hely van a szobámban, ráadásul a matracom sem találom...
Végül én aludtam a földön, ő meg az ágyon, bár erős túlzás alvásnak nevezni. Kiderült, hogy mindketten odavagyunk Terence Hill & Bud Spencer filmjeiért, így megnéztünk párat.
Tegnap este meg írt, hogy nincs-e kedvem átmenni. Azonnal pakolni kezdtem. Nem vagyok oda ugyan a kerózásért, de legalább nem itthon uncsizok. A tervezett filmezés azonban elmaradt, megnéztük azt a szeptember 11.-és filmet éjszaka aztán bealudtunk.
Reggel fél 9 körül keltünk és leslattyogtunk a boltba. Miután sikeresen és nagy nehezen bevásároltunk, beálltam a pénztárhoz és mi fityeg ott? Az a film, amit már régóta keresünk mindketten, név szerint a Cannibal Holocaust. Leesett az állunk. Azonnal lekaptuk az állványról és fel a szalagra. Hát hát háááát... majdnem deeeecccs lett a vége. Érdekes volt. És undorító. És durva. És basszus.
Most pedig itt ücsörgök a gép előtt, tévézek és várom a pizzám. Holnap meccs, és fáj a kezem. *sóhaj*

Vége a nyárnak

Nem is tudom hol kezdjem. Jobb lett volna, ha előbb írok, mert ez a két havonta írás nem túl jó. Egyrészt, mert nem tudom visszaidézni mi mindent csináltam, na meg ugye vannak a kifejtést igénylő dolgok, amiknek már nem tudok elég terjedelmet biztosítani. Szóval előre is sajnálom, ha valamit kihagyok és bocsi, mert nem nagyon fejtek ki semmit.
Szóval ugyebár kezdődött úgy a nyár, hogy levizsgáztam és teljesítettem a félévet. A baj csak annyi, hogy három tárgyat nem sikerült megcsinálnom, így idén sajna plusz három tárgyam lesz. Pech.
A tavaszi bajnokságban tíz meccsből mindössze egyet veszítettünk el és egy döntetlenünk lett, így végül is harmadikok lettünk.Idén ennél is előrébb szeretnénk végezni, sajna az ehhez szükséges első akadályt nem sikerült átvinnünk. Na majd most vasárnap megpróbáljuk kiküszöbölni a csorbát.
Legnagyobb sajnálatomra (és itt most nem azért, mert gonosz vagyok) Gló átment az államvizsgán. Persze örülök a sikerének, de tudtam én, hogy mi lesz ezután. *sóhaj* Kiköltözött olaszba, így én itt maradtam tök egyedül. Jó, nem voltam egészen egyedül, de nagyon megéreztem és érzem most is a hiányát.
De jó is történt velem a nyáron, hogy ne csak siránkozzak és dühöngjek állandóan. Kezdődött azzal, hogy elmentünk strandkézizni és annak ellenére, hogy negyedikek lettünk (életem második strandkézije volt, sokaknak pedig az első)állati jó buli volt, meg is fogadtuk, hogy jövőre, amint vége a bajnokságnak erre fogunk készülni, hogy mindenki magabiztosan meg merje csinálni a 360°-os fordulatot. Már alig várom. Üröm az örömben, hogy mivel elég szépen sütött a nap, csutkára lesültem. De olyan szinten, hogy az orrom épphogy nem világított, mint Rudolfnak. Elég fájdalmas lett a helyzet. Ez volt mind egy szombati napon. Vasárnap próbáltam kezelgetni magam, nem sok haszna volt.
És eljött a várva várt Hétfő! Amire már nagyon régóta vártam. Megérte hajnal négykor kelni és utazni három órát, hallgatni az anyaféle zenéket, mert az út végén ott várt rám Tatabányán Niki. Vagyis igazából én vártam rá, mert mi értünk előbb a találkozási ponthoz, de a lényeg lényege, hogy megkezdődött a nyaram fénypontjának számító 13napos nyaralás. Tök jó volt Nikiéknél, bár nem tartottunk olyan óriási nagy tekergéseket, miattam, lévén totálra le voltam égve ugyebár. Már a boltbamenés is fizikai fájdalmakkal járt, mert ugyebár olyan 10-11körül keltünk és csak azután mentünk boltba, amikor már a nap eléggé sütött. Hát persze, hogy fájt... Jó volt felmászni a Turulhoz, amiből Turbékot "csináltunk" egy Nimbus2001essel a lábai alatt. Felmásztunk a kilátóba, ahol megmondom őszintén kicsit én is beparáztam, de inkább csak azért, mert féltem, hogy lebucskázok a lépcsőn. Jó volt késő este lekerózni a mekibe és bűnözni. De persze nem csüggedtünk, lementünk szerencsétlenkedni éjszaka görkorival, vagyis én szerencsétlenkedtem, mivel nem igazán tudok, és kicsi is volt a lábamra. Állati jó volt, amikor letöltöttük a HP6-ot és play stationon éjszakába nyúlóan játszottunk vele, majdnem totál végigvittük. Megtanultam Solozni, vagyis igazából csak úgy tettem, rohadtul nem vágtam mit csinálok és remegett minden tagom, amikor játszottunk, de a Jäger sok mindent feloldott. Örülök, hogy megismertem Viktort és már nem csak egy hang és fej volt, csak úgy, mint Peti. Vicces volt a bowlingozás, ugyanis iszonyat forgott velem a világ, de még mindig tök jól voltam. Sajna Nikiék hamarabb leléptek, de kettecskén is feltaláltuk magunkat. Másnap kissé kótyagosak voltak a többiek, ami meglepett, bár nem lehet mindenki akkora partyfész, mint én. Igaz az én gyomrom is háborgott egy kicsit, de nem fájt a fejem, inkább csak álmos voltam, mivel sokáig voltunk fent voltunk. Még mesélhetnék sokat, mert rengeteg tök jó dolog történt, de már így is tök hosszú lesz a bejegyzésem...
A hazautam is izgi volt, bár már a búcsúzásnál a könnyeimmel küszködtem, kibírtam egészen Pestig, vagyis inkább addig, míg felverekedtem magam a vonatra. Ez sem volt egy egyszerű történet, ugyanis a Blahán levő vonaljegy automata elnyelte a lóvém, de jegyet azt nem adott. Kicsit bepánikoltam, mikor felhívtam L-t, hogy mihez kezdjek, és ő bliccelésre biztatott. Én hevesen tiltakoztam, mert ismerem magam, de végül is két megálló legyaloglása után (egy 15kilós utazótáskával a vállamon) végül is felmerészkedtem egy kombínóra. Persze gyors kinéztem magamnak egy gyanútlan öregbácsit, akinél, mint felfedeztem egy jegy-tömb volt. Két megálló. Ennyit kellett volna kibírnom lebukás nélkül. Kellett volna, de persze rólam lévén szó ez sem jött össze. Az első megállónál felszállt az ellenőr. Gyors levágtam a táskám, elkezdtem keresni a tárcám és letámadtam a kifigyelt bácsit. Szegény eléggé meglepődött, amikor belemásztam az arcába, mert az idegességtől nem értettem mit mond. (Megnézem) Kaptam jegyet, de mint jó vidéki kislány nem vágtam hogyan működik az érvényesítő automata, a kezem is remegett, amikor odajött az ellenőr. (Mi folyik itt kérem?) Én meg előadtam a felháborodott vidékit, hogy nem műxik a gép. Harmadik próbálkozásra azonban az ellenőrnek sikerült érvényesíteni a jegyet. Épp időben, mert elértük a nyugatit. Hát... gyors belemarkoltam a pénztárcámba és majdnem az összes apróm a bácsi markába nyomtam és remegő lábakkal levágtattam a villamosról. Még volt 20 percem így vettem vacsit, meg megvettem a jegyem. Aztán mikor tudatosult bennem, hogy hazamegyek, jöhettek a könnyek.
Itthon napokig nem találtam a helyem. Csak feküdtem az ágyamban és arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne Nikiék zsufis, kicsi szobájában ugyanígy henyélni. Milyen jó lenne még lesni a görényt, vagy épp Bogyót gyomrozni. Együtt nézni a Miami Inket, az LA inket, vagy amikor Viktor otthon volt akkor a Fishing & Huntingot. De aztán jött egy hirtelen ötlet és átmentem L-hez, vagyis Anitához. Ott aludtam, hülyültünk és filmeztünk egész este. Talán két-három órát, ha aludtunk, de másnap tök máshogy éreztem már magam. Volt életkedvem... volt kedvem. Azóta egész sokat lógunk együtt, egész éjszakákat filmeztünk át, éjfél körül kerózni megyünk a városba, vagy épp éjszaka megyünk sétálni a városba, sékezünk, vagy fagyizunk és persze gyilkoljuk egymást. Sokkal rosszabb lenne a helyzet L nélkül, örülök, hogy így összebarátkoztunk, és ilyen gördülékeny. Bár kicsit tartok tőle, hogy az agyára megyek. Elég különbözőek vagyunk, ő szeret és bír sokáig fent lenni, majdhogynem alvás nélkül meglenni, a zenék sem fedik egymást, és ő inkább a horror filmeket szereti, míg én erősen parázok rajtuk, mint Mr Bean, amikor elmegy moziba... hát kábé... Mégis megnéztünk már egy csomó filmet együt, amiket előtte talán nem is mertem volna. Kivéve a fűrészt... És elmegyünk moziba, az elkövetkezendő hónapokban esélyes, hogy ilyen filmeket fogunk ott nézni.

Rascal Flatts - Take me there

[Verse 1:]
There's a place in your heart where nobody's been.
Take me there.
Things nobody knows, not even your friends.
Take me there.
Tell me about your momma, your daddy, your home town, show me around.
I wanna see it all, don't leave anything out.

[Chorus:]
I wanna know, everything about you.
And I wanna go, down every road you've been.
Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid.
I wanna know the girl behind that pretty stare.
Take me there.

[Verse 2:]
Your first real kiss, your first true love, you were scared.
Show me where.
You learned about life, spent your summer nights, without a care.
Take me there.
I wanna roll down mainstreet and backroads like you did when you were a kid.
What makes you who you are, tell me what your story is.

[Chorus 2x:]
I wanna know, everything about you.
And I wanna go, down every road you've been.
Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid.
I wanna know the girl behind that pretty stare.
Take me there.

I wanna roll down mainstreet.
I wanna know your hopes and your dreams.
Take me, take me there.
Yeah.

Tök jó napok

Hm hát hol is kezdjem...
Kezdem a péntek délutánnal, amikor is elmentem edzésre. Szeretek edzeni, de valahogy aznap az eső és annak következményei miatt nem volt semmi humorérzékem hozzá. A csajokkal, mint mindig jót beszélgettünk az úton aznap éppen nem igazán emlékszem ,hogy miről, de jó volt. Kiderült, hogy senkinek sem volt kedve az edzéshez, mivel az eső miatt bent a kistornateremben tudtunk volna, ami meg semmire sem elég. Hát nem voltak túl jók a kilátások. Ekkor jött az első tök jó dolog, ami nem más volt, minthogy Ati az edző nem tudott eljönni megtartani az edzést, mert neki is meccse volt. Egy ideig pedzegettük, hogy mi lenne, ha beülnénk a Patikába, ami a közeli kis kocsma és ott töltenénk el az időt. Ötletnek jó volt, de végül is nem mentünk. Kint álltunk az esőben, mert amit kaptunk kulcs nem nyitotta az amúgy mindig nyitva levő kaput. Hát irány a kapumászás. Én is épp aznap tudok farmerban menni. Végül is mindenkinek sikerült átmásznia. A következő poén akkor jött, mikor kitaláltuk, hogy a terem kicsi ahhoz, hogy rendes kézi edzést tartsunk magunknak, így végül is megszavaztuk a röpit, mint olyan, mert azon mindig rongyosra nevetjük magunkat. Nem azért, mert olyan bénák vagyunk, bár tény nem tévesztett senki pályát...
A játék egészen jól kezdődött tök jókat szerválgattak a csajok meg voltak szép játékok, tényleg egész szép labdamenetek voltak. Aztán persze voltak érdekes megoldások, mint a Móniféle bikázzunk a labdába egy parasztlengővel és a Krisztiféle tigrisbukfenc vetődés. A kedvencem asszem Beja volt, aki kapus lévén előbb használta mindig a lábát, mint a kezét, mondanom sem kell azt is rosszul. Végül könyörögtünk neki, hogy kézzel üssön bele, ezt sem kellett volna. Én főleg a hálónál voltam jó, szerintem legalábbis egész ügyesen ütögettem le a labdákat, de valahogy a szervánál mindig sokat parázok. Nem vagyok egy szervazseni, ezt bizonyítottam is egyszer-kétszer, de volt olyan is, hogy 5-6 egész jó szervám volt. Így is kikaptunk 3:1re és még egy momentumnál a vizet is kiköptem a pályára. Melinda és a vicces beszólásai...
" Mi a tályog van veled? " és én kész vagyok. Úgy kitört belőlem a röhögés, hogy nagyon. Az edzés végén irány haza. Ismét kerítést másztunk, fájó arcizmokkal baktattunk Atihoz, aki idő közben megérkezett, de gondolom nem volt kedve kerítést mászni. Jellemző.
Úgy volt, hogy szombaton megyek suliba, akartam is meg nem is. Végül a nem is oldalam győzött és inkább választottam, hogy anyával megyek melózni a majorba. Egy percre sem bántam meg. Imádok ott lenni, anyáékkal főzőcskézni és hallgatni Attila (a tulaj fogyi fia) ökörségeit, meg a szánalmas próbálkozásait a szívem elhódítására. Ha másra nem, arra mégis jó, hogy jól elröhögcséljek egész nap. Reggel kilencre mentünk ki anyával és olyan 1 körül ment le egy 35 fős ebéd, Lelki és szenvedélybetegek csoportjának, amelynek tagja volt az egyik ott dolgozó is Imre. Aki egy nagyon kedves, hallgatag férfi, de azért jófej. Segített anyának megkeresni a telóm, amikor elhagytam. Szóval nekik főztünk húslevest és, gombapaprikást asszem tésztával. Kiderült, hogy a gomba nem is olyan vészes dolog. Mivel még Andi meg én meg igazából anya és Tamás sem reggeliztünk, így Andival begyújtottuk az egyik lapot a tűzhelyen, rápakoltunk egy serpenyőt és a konyhán körbejárkálva beledobáltunk mindent, amit szimpatikusnak találtunk, így került bele egy kis kolbász, hagyma, gomba, petrezselyemzöld, egy kis szalonna az esti káposzta alól, egy kis újhagyma, és egy kis snidling (hagymaszár), valamint tojás és némi erős pista. Mit mondjak? Isteni fincsi lett, mint ahogyan az egész napi kajánk. Annyira szeretem, hogy megdicsérik anya főztjét, így közvetve az enyémet is, mert van jó néhány dolog, amit én csinálok egyedül. Jó, ez nem nagy szó annak, aki tud főzni, de én nem vagyok rászorulva, hogy magamra főzzek elvégre szakács anyám van.
Vasárnap aztán kissé félve ugyan, de meccsre mentünk. Létavértes volt az ellenfél, és ez már magában egy izgi meccsre biztosított kilátást. Az első félidőben hoztuk is a papírformát egy mindössze 8-4es félidőt produkáltunk. Hát igen, az első félidő arról szólt, hogy Hajni és Pancsi gyilkolták egymást. Voltak kemény ütközések, sérülések és szenvedés, ugyanis a létai csarnok alá medencét építettek, mint Adonyban, csak itt iszonyatosan meleg volt, mintha pároltak volna minket. A második félidő azonban állati jó volt, egyrészt, mert 19gólt szedtünk össze egy félidő alatt, másrészt, mert ezzel szemben mindössze 10et kaptunk és harmadrészt azért, mert lőttem 5 gólt. ^^
Szal tényleg jó napok voltak ezek...

A Tigris éve

Az igazat megvallva sosem hittem igazán a horoszkópoknak és egyáltalán az egészben. Mindig úgy gondoltam, hogy valahogy úgy működhet ez a dolog, mint ahogyan a Harry Potterben Harry és Ron írja a jóslástan háziját és össze-vissza jósolnak maguknak. Na kábé ugyanezt gondolom erről az egészről, csak itt sokkal humánusabbak a "jósok", hiszen nem jósolnak halált.
Szóval azért kezdtem el írni, mert most akadt a kezembe egy januári Blikk nők magazin, amiben egy kínai horoszkóp van. Hát ugye jósolgatnak 2009-re, az enyém vagyis a Tigris már 2010-re is mondott egy elég érdekes dolgot.

"A Bivaly évét (2009) követő esztendő az Ön év lesz, ezért mindazzal, amit idén tesz, a következő időszak sikereit alapozza meg. Ne sajnálja tehát a most befektetett energiát, még ha nem is látszik azonnal az eredmény."

Érdekes, pár napja azon filózom, hogy a sulit hátrahagyva valamikor szeptembertől áthelyezem a székhelyem a ködös Albionba, aztán majd lesz valahogy. És most kerül kezembe ez a januári újság, amikor megerősítésekre várok.
Hát azt hiszem kár kontra gyűjtenem bármilyen okot.