Sokat tűnődtem azon, hogy miért így kellett végződnie, hogy miért voltam olyan gyenge és engedtem magam megfélemlíteni. Szerinted minden az én hibám volt, talán igazad van. Szerintem azonban kevésbé vagyok vétkesebb, mint te.
Hogy miért nem tudtalak akkor elengedni, amikor még volt esély, miért nem küldtelek el, amikor még pislákolt a fény, nem tudom. Pedig egyszer, kétszer, de lehet tízszer jött el az idő, meg kellett volna tennem. A lehetőség ott volt, de én képtelen voltam élni vele, nem tehettem, mert akkor még szerettelek.
Miért nem tudtál elereszteni, mikor minden romba dőlt, s én szabadulni akartam, újra kezdésre vágytam, persze... egyedül. De nem, te is gyenge voltál... mohó és önző.
És most itt vagyunk már több mint egy éve, hogy az egésznek vége, mégsem vagyok szabad, mert te követsz engem. Figyeled minden lépésem, én már megtanultam nem törődni ezzel, és nem felvenni azt, hogy olyanokat sértegetsz, akiket nem is ismersz. Nem tudom miért nem vagy képes egy lépést tenni, túllépni ezen az egészen és elfelejteni. Hiszen én voltam az, aki mindig hibázott, de később már nem voltam hajlandó mindent magamra vállalni. Hát... felejts el és minden szebb lesz.
2009. november 11., szerda
2009. november 8., vasárnap
Dicsőség és bukás...
Na jó, talán a címet kicsit eltúloztam, de jobb nem jutott eszembe. Tudom már megint nagyon belekezdtem a blogolásba, aztán persze lehet, hogy megint leáll az egész. Hangulatfüggő...
De hát most megint van miről írnom.
Szóval lezárult a bajnokság őszi szezonja. Ha minden igaz a harmadik helyen zártunk, ami szinte már kötelező eredmény.
1. Nagyhegyesi SE - Nyíradonyi VVTK: 14 : 24
2. Nádudvari SE II - Nagyhegyesi SE: 24 : 38
3. Nagyhegyesi SE - LÉTAFIT SE. Létavértes: 26 : 18
4. Hajdúszoboszlói Szabadidő SE - Nagyhegyesi SE: 11 : 37
5. Nagyhegyesi SE - Komádi Sport Egyesület: 31 : 22
6. DVSC II - Nagyhegyesi SE: 36 : 29
7. Hajdúnánás SC II - Nagyhegyesi SE: 28 : 29
8. Női KK Balmazújváros - Nagyhegyesi SE: 23 : 20
9. Nagyhegyesi SE - Földes Nagyközségi SE: 22 : 12
10.Nagyhegyesi SE - Berettyó MSE: 26 : 26
11.Debreceni Sportcentrum-SI - Nagyhegyesi SE: 22:29
Hm, kár azokért az elbukott meccsekért, de nem lehet mindent megnyerni.
A bukás része pedig most jön, mivel az utolsó győztes meccsen én kidőltem a sorból. Kifordult a bokám, szóval most itt ülök és jegelem, meg borogatom. Szerencsémre az utolsó meccs, így nem kell végignéznem a pálya széléről a többit, de akkor is szerettem volna többet hozzátenni az eredményhez.
Hát, majd legközelebb. Tavaszra már bevethető leszek és féljenek az ellenfelek.
De hát most megint van miről írnom.
Szóval lezárult a bajnokság őszi szezonja. Ha minden igaz a harmadik helyen zártunk, ami szinte már kötelező eredmény.
1. Nagyhegyesi SE - Nyíradonyi VVTK: 14 : 24
2. Nádudvari SE II - Nagyhegyesi SE: 24 : 38
3. Nagyhegyesi SE - LÉTAFIT SE. Létavértes: 26 : 18
4. Hajdúszoboszlói Szabadidő SE - Nagyhegyesi SE: 11 : 37
5. Nagyhegyesi SE - Komádi Sport Egyesület: 31 : 22
6. DVSC II - Nagyhegyesi SE: 36 : 29
7. Hajdúnánás SC II - Nagyhegyesi SE: 28 : 29
8. Női KK Balmazújváros - Nagyhegyesi SE: 23 : 20
9. Nagyhegyesi SE - Földes Nagyközségi SE: 22 : 12
10.Nagyhegyesi SE - Berettyó MSE: 26 : 26
11.Debreceni Sportcentrum-SI - Nagyhegyesi SE: 22:29
Hm, kár azokért az elbukott meccsekért, de nem lehet mindent megnyerni.
A bukás része pedig most jön, mivel az utolsó győztes meccsen én kidőltem a sorból. Kifordult a bokám, szóval most itt ülök és jegelem, meg borogatom. Szerencsémre az utolsó meccs, így nem kell végignéznem a pálya széléről a többit, de akkor is szerettem volna többet hozzátenni az eredményhez.
Hát, majd legközelebb. Tavaszra már bevethető leszek és féljenek az ellenfelek.
"Sosem tudnálak."
"Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit."
Van, hogy olyankor kap az ember fontos információkat, amikor nem számít rá. Vagy épp olyat, amire nem számít.
Én egy nagyon kellemes válasz SMS-t kaptam az este. Két szóból állt mindössze, de azt hiszem erre volt szükségem, hogy lenyugodjon a lelkivilágom, ami miatt már hetek óta képtelen voltam rendesen aludni.
Tudtam mi a bajom, vagyis sejtettem. Először azt hittem a szülinapom az, s ami ilyenkor a gondolataim uralja, de nem. Szerintem belül tudtam én ezt, azért kerestem minden lehetséges alkalommal hiába, s kerestem a tekintetét, amikor jelen volt. Látni akartam benne valamit... Ha nem is a pillantásaiból derült ki, nekem sokat mond az, amit írt.
Nem gondoltam, hogy sor kerül erre valaha is. Persze az enyém volt az első lépés, bár talán ő már Csegén megtette azt. (Istenem... soha többé kocsiban alvást mínusz fokban xD) Nem tudom. Azonban az agyam folyamatosan azon jár, hogy vajon megértenék? Tudom, nem kellene, hogy érdekeljen, de ez az eset más. Normál esetben engem sem érdekelne, hogy ki mit gondol. De itt fontos.
Talán pislákol valami fény a sötét alagút végén?
Szeretném.
Tényleg.
2009. november 4., szerda
Szülinap után..
Hát igen, ez a nap is eljött bizonyítva, hogy az idő megfékezhetetlenül robog előre. Hétfőn 23éves lettem. *sóhaj*
Nem szeretem a szülinapjaimat, de sokan félreértik miért. Nos, igen részben azért, mert ez az öregedés nagyon is gyorsan megy, de nem ez, ami elszomorít.
Vasárnap már nagyon fáradt voltam éjszaka, Krisztiántól is kimentettem magam, mert állatira álmos voltam. De ugyebár megígértem L-nek, hogy fent leszek, hogy ő köszönthessen fel elsőként. Jelentem küldetés teljesítve. Kaptam tőle egy nagyon édes lapot, meg is könnyeztem. Imádom, ha saját kezűleg készített ajándékot kapok, az sokkal megindítóbb, hiszen ez nem jelent mást, minthogy időt fordítottak rád. Vagyis rám.
Az első ajándékomat, már szombaton megkaptam, mert Krisztián képtelen volt kivárni a hétfőt. Részben megértem a dolgot, de azért na... így is elég volt rákészülnöm a nagy napra, nemhogy még előrébb is legyen hozva. Hát aztán mégis megengedtem, hogy átlibbenjen vele. Aztán jött a nagy ledöbb, amikor beállított és átnyújtotta a szütyőt, amiből elég nehéz volt kiszedni az ajit. Nagyokat szusszantam itt is, hogy ne hatódjak meg túlságosan. Sráctól még sosem kaptam saját készítésű ajándékot. Ez pedig még az képzeleteimet is felülmúlta. Az ajándék úgy néz ki, hogy 23 színes papírba idézetek vannak nyomtatva, mind tölcsérbe formázva egyenként és minden tölcsérbe egy kis Sport szeletet ragasztott, aztán ezeket a tölcséreket összekötözte, mintha egy csokor virág lenne. Állatira édes. Kaptam még tőle ezen felül egy bögrét, ami meg a Szuper Sportoló megnevezés miatt tetszik annyira.
Másodikán is kaptam ám ajándékokat, amiket pedig L-nek köszönhetek, kaptam tőle két cuki cicás zoknit és egy vagány skorpiósat, egy ferreró étcsokis bonbont, mert imádom az étcsokit és még egy Pocket coffee-t, mert látta, hogy milyen lelkesen majszolom, amikor mentünk a Loki-Fiorentina meccsre. xD (L)
Kaptam sok email-t, amiket köszönök Verámnak, Jucusnak, Pistinek, Melikének és Balunak, Gyurcinak a szomszédból, Tündikének és végül de persze korántsem utolsó sorban a Mesternek és drága feleségének Zsuzsinak.
Msnen is sok emberkének eszébe jutottam, ami azért nagyon is jól esett szóval így is köszi az én egyetlen és utánozhatatlan Nikimnek (L), Csigusznak a kis tündérnek *.*, Seatnak, mert nem mondta, hogy öregebb lettem, Lackónak, meg köszi a tag-et is, és Petinek is köszönöm.
Meglepett, hogy néhány BK-snak is eszébe jutottam, ezért külön köszönöm a kedves kis üzit és képet Emilynek, Majácskának és Janeynek, és persze soksok puszi Les-nek is érte.
Köszönöm a sömösöket is Krisztiánnak, az édes kis mmst L-nek SIKERÜLT LETÖLTENI ÉDES!! és nagyon hálás vagyok Évinek és az unokahugicámnak Diának, valamint ugyan 00.01kor kaptam, de nagynagy ölelés és millió csók Sebinek, hogy eszébe jutottam.
És kaptam még köszöntést Vinnytől meg egy nemzetközi ölelést és puszikat a drága és nagyon is édes Ole-től :)
Bocs, ha nem teljes a lista....
A legjobb dolgot azonban asszem a végére hagytam, ami pedig nem más, mint hogy az én dlága L-emmel elmentünk egy jót császkálni a városba, végig hülyültünk, meg persze aztán kicsit komolyabb dolgokról is beszéltünk. (L) a Szabó Magda kávézó, a fini tea és a sajttorta, na meg az eperért való villapárbaj xD
És persze a családom sem feledkezett el rólam, örültem, hogy hallom apum hangját és külön örültem neki, hogy nem hajnal négykor hívott fel, mint amikor sms-t szokott küldeni. Tesómnak köszi a cicás bögrét és a fincsi csokit... mázli, hogy nem diétázok és az anyukámnak is köszönöm, hogy feltöltette a kártyámat.
Hát ennyit szerettem volna a szülinapommal kapcsolatban, tovább nem is akarok rá szót pocsékolni, túl éltem és ez a lényeg.
UPD: Az ajándékhegyek nem értek véget, szerdára meg volt beszélve egy randim a Macikámmal (L) nem vártam igazán, hogy tényleg pont délben beállít, de megtette egy majdnem nagyobb dobozzal, mint ő maga xD A doboz egy torta tartó izét rejtett, ami értelemszerűen egy tortát rejtett. Nem is akármilyet. Egyrészt Baylies-es, ami a kedvencem, másrészt állatira szép ééés naggyon fincsi volt. Ezen kívül kaptam egy cuki Nike-jeles fülbevalót, ami egy oltári cuki Britanniás tartóban volt. (L)(L)(L)(L)... azt még nem tudom, hogy hogyan fogom ezt 5 hónap múlva viszonozni. -.-
Nem szeretem a szülinapjaimat, de sokan félreértik miért. Nos, igen részben azért, mert ez az öregedés nagyon is gyorsan megy, de nem ez, ami elszomorít.
Vasárnap már nagyon fáradt voltam éjszaka, Krisztiántól is kimentettem magam, mert állatira álmos voltam. De ugyebár megígértem L-nek, hogy fent leszek, hogy ő köszönthessen fel elsőként. Jelentem küldetés teljesítve. Kaptam tőle egy nagyon édes lapot, meg is könnyeztem. Imádom, ha saját kezűleg készített ajándékot kapok, az sokkal megindítóbb, hiszen ez nem jelent mást, minthogy időt fordítottak rád. Vagyis rám.
Az első ajándékomat, már szombaton megkaptam, mert Krisztián képtelen volt kivárni a hétfőt. Részben megértem a dolgot, de azért na... így is elég volt rákészülnöm a nagy napra, nemhogy még előrébb is legyen hozva. Hát aztán mégis megengedtem, hogy átlibbenjen vele. Aztán jött a nagy ledöbb, amikor beállított és átnyújtotta a szütyőt, amiből elég nehéz volt kiszedni az ajit. Nagyokat szusszantam itt is, hogy ne hatódjak meg túlságosan. Sráctól még sosem kaptam saját készítésű ajándékot. Ez pedig még az képzeleteimet is felülmúlta. Az ajándék úgy néz ki, hogy 23 színes papírba idézetek vannak nyomtatva, mind tölcsérbe formázva egyenként és minden tölcsérbe egy kis Sport szeletet ragasztott, aztán ezeket a tölcséreket összekötözte, mintha egy csokor virág lenne. Állatira édes. Kaptam még tőle ezen felül egy bögrét, ami meg a Szuper Sportoló megnevezés miatt tetszik annyira.
Másodikán is kaptam ám ajándékokat, amiket pedig L-nek köszönhetek, kaptam tőle két cuki cicás zoknit és egy vagány skorpiósat, egy ferreró étcsokis bonbont, mert imádom az étcsokit és még egy Pocket coffee-t, mert látta, hogy milyen lelkesen majszolom, amikor mentünk a Loki-Fiorentina meccsre. xD (L)
Kaptam sok email-t, amiket köszönök Verámnak, Jucusnak, Pistinek, Melikének és Balunak, Gyurcinak a szomszédból, Tündikének és végül de persze korántsem utolsó sorban a Mesternek és drága feleségének Zsuzsinak.
Msnen is sok emberkének eszébe jutottam, ami azért nagyon is jól esett szóval így is köszi az én egyetlen és utánozhatatlan Nikimnek (L), Csigusznak a kis tündérnek *.*, Seatnak, mert nem mondta, hogy öregebb lettem, Lackónak, meg köszi a tag-et is, és Petinek is köszönöm.
Meglepett, hogy néhány BK-snak is eszébe jutottam, ezért külön köszönöm a kedves kis üzit és képet Emilynek, Majácskának és Janeynek, és persze soksok puszi Les-nek is érte.
Köszönöm a sömösöket is Krisztiánnak, az édes kis mmst L-nek SIKERÜLT LETÖLTENI ÉDES!! és nagyon hálás vagyok Évinek és az unokahugicámnak Diának, valamint ugyan 00.01kor kaptam, de nagynagy ölelés és millió csók Sebinek, hogy eszébe jutottam.
És kaptam még köszöntést Vinnytől meg egy nemzetközi ölelést és puszikat a drága és nagyon is édes Ole-től :)
Bocs, ha nem teljes a lista....
A legjobb dolgot azonban asszem a végére hagytam, ami pedig nem más, mint hogy az én dlága L-emmel elmentünk egy jót császkálni a városba, végig hülyültünk, meg persze aztán kicsit komolyabb dolgokról is beszéltünk. (L) a Szabó Magda kávézó, a fini tea és a sajttorta, na meg az eperért való villapárbaj xD
És persze a családom sem feledkezett el rólam, örültem, hogy hallom apum hangját és külön örültem neki, hogy nem hajnal négykor hívott fel, mint amikor sms-t szokott küldeni. Tesómnak köszi a cicás bögrét és a fincsi csokit... mázli, hogy nem diétázok és az anyukámnak is köszönöm, hogy feltöltette a kártyámat.
Hát ennyit szerettem volna a szülinapommal kapcsolatban, tovább nem is akarok rá szót pocsékolni, túl éltem és ez a lényeg.
UPD: Az ajándékhegyek nem értek véget, szerdára meg volt beszélve egy randim a Macikámmal (L) nem vártam igazán, hogy tényleg pont délben beállít, de megtette egy majdnem nagyobb dobozzal, mint ő maga xD A doboz egy torta tartó izét rejtett, ami értelemszerűen egy tortát rejtett. Nem is akármilyet. Egyrészt Baylies-es, ami a kedvencem, másrészt állatira szép ééés naggyon fincsi volt. Ezen kívül kaptam egy cuki Nike-jeles fülbevalót, ami egy oltári cuki Britanniás tartóban volt. (L)(L)(L)(L)... azt még nem tudom, hogy hogyan fogom ezt 5 hónap múlva viszonozni. -.-
2009. szeptember 19., szombat
Pink - It's all your fault
I conjure up the thought of being gone
But I'd probably even do that wrong
I try to think about which way
Would I be able to and would I be afraid
Cause oh I'm bleeding out inside
Oh I don't even mind (Yeah)
It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair
Da da dada da dada da
Da dadadadadada da dadadadadada
I'm trying to figure out what else to say (What else could I say)
To make you turn around and come back this way (Would you just come back this way)
I feel like we could be really awesome together
So make up your mind cause it's now or never (Oh)
It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair
I would never pull the trigger
But I've cried wolf a thousand times
I wish you could
Feel as bad as I do
I have lost my mind
It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold (I hold) my breath (My breath)
Because you were perfect
But I'm running out of air (Running out of air)
And it's not fair
(Oh yeah
It's all your fault)
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not (It's not) fair
2009. szeptember 18., péntek
Voltam moziban ^^
Végre ez a nap is eljött. Megmondom őszintén eleinte fanyalogtam, ahogy Anita is igen bizonytalan volt a filmet illetően. Nos, igen nem volt épp hatásos a beharangozó. Versenypálya... leszakadt lelátó és mészárlás. Arról a tényről mindketten megfeledkeztünk, hogy 3D. Én még sosem voltam 3D-s előadáson, így még csak halovány sejtelmem sem volt arról, hogy milyen lesz ez. Persze, tudom mit jelent, hogy 3D meg el lehet képzelni, de nem tudtam, hogyan jön ez össze a mozival.
Szóval fanyalogtunk egy csöppet, mert ugyebár kapocsból többe került, mint egy normál film, főleg mert ugyebár moziünnep volt. De ez a film valahogy nem került be a listába... asszem. Na jó nem lényeg végül is leperkáltuk az 1500Ft-ot, megvettük a popcornt, nachost és... a kólát. L. nem ihatna kólát, erre bekért magának egy nagy popcorn menüt, amihez kapott egy litert. Én ugyebár okosan, 8 deci. Aztán L észbe kapott. Próbáltatok már a kiskutyaboci szemeknek ellenállni? Nem lehet. Meg amúgyis.. kénytelen voltam, bár, ha rajtam múlik inkább 8 deci vizet adtam volna neki. Na mindegy xD. Szóval enyém lett a nagyobb üdítő, aztán irány volt a terem. Vagyis irány lett volna, de 8 perccel a film kezdés előtt még nem engedtek be a terembe. Lestünk kicsit, meg persze méltatlankodtunk, még úgy is, hogy engem még mindig nem hozott lázba a film. Megkaptuk a szemüvegeket. Elfoglaltuk a helyünket. 11.sor 7. szék. Mezszám szerencseszám mindkettő <3.
Aztán még bent is vártunk, tuti nem félkor kezdődött a film, na de nem is ez a lényeg, hanem ami utána jött. Ez a film állati xD. Mondjuk egy biztos, nem lett volna ekkora hatása ha nem 3Ds. De az, és hihetetlen volt. Egyszer-kétszer kicsit megrezzentem, amikor felénk repült néhány alkatrész, vagy épp szegecsek. De röhögtünk is rengeteget. Egy-egy szereplőnek annyira béndzsa halála volt. Egyszer majdnem eleresztettem egy rókát, mert kicsit csúfos volt az egyik hapi halála. Még élénken élnek bennem a Cannibal Holocaust emlékei, ezért kicsit jobban megviselt az a jelenet, amikor az autószerelő faszit a drótkerítéshez lapította valami csörlő asszem, és hát kicsit félig átpréselődött a kis lyukacsokon. Mint egy Tom és Jerry rajzfilmben, csak itt nem rakódott aztán össze. És látszott a gerince, meg aztán egy kis cafat, fincsi szaftos hangot adva lemállott.. hát, nah picit irányt akart váltani a nachos... xD
De tényleg csak ajánlani tudom a filmet annak, aki kellően beteg az ilyesmihez. Engem csak most kezdenek elrontani, azt azért kétlem, hogy valaha leszek olyan szinten, hogy meg tudjam nézni a Kísértetjárás Connecticutban-t, de haladok. Lassan. Megfontoltan.
2009. szeptember 12., szombat
Sóhajok...
"A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek."
A napok, hetek rohamosan múlnak. Már megint itt a suli, amihez az igazat megvallva semmi kedvem. A tárgyaimat már felvettem, ami elég nyílvánvalóvá tette, hogy állatira fogom utálni ezt a félévet és már most herótom van az egésztől.
Kedden eltaknyoltam edzésen, tökre lehorzsoltam az alkarom, állatira fáj és iszonyat csúnya. L nálam aludt, bár tök cikinek éreztem, hogy nem igazán tudom hol altatni, mert nem sok hely van a szobámban, ráadásul a matracom sem találom...
Végül én aludtam a földön, ő meg az ágyon, bár erős túlzás alvásnak nevezni. Kiderült, hogy mindketten odavagyunk Terence Hill & Bud Spencer filmjeiért, így megnéztünk párat.
Tegnap este meg írt, hogy nincs-e kedvem átmenni. Azonnal pakolni kezdtem. Nem vagyok oda ugyan a kerózásért, de legalább nem itthon uncsizok. A tervezett filmezés azonban elmaradt, megnéztük azt a szeptember 11.-és filmet éjszaka aztán bealudtunk.
Reggel fél 9 körül keltünk és leslattyogtunk a boltba. Miután sikeresen és nagy nehezen bevásároltunk, beálltam a pénztárhoz és mi fityeg ott? Az a film, amit már régóta keresünk mindketten, név szerint a Cannibal Holocaust. Leesett az állunk. Azonnal lekaptuk az állványról és fel a szalagra. Hát hát háááát... majdnem deeeecccs lett a vége. Érdekes volt. És undorító. És durva. És basszus.
Most pedig itt ücsörgök a gép előtt, tévézek és várom a pizzám. Holnap meccs, és fáj a kezem. *sóhaj*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)