Az elmúlt napokban igen ingadozó volt a kedélyállapotom, és leginkább negatív, mint pozitív. Ez mondjuk érthető, tekintve hogy elég kevés dologgal foglalkozom.
Megőrjített már, hogy nem mehetek edzésre. Akartam, de a doki azt mondta pihenjek. Azonban nekem már lelkiismeret furdalásom volt, mert azon kívül, hogy a duzzanat nem ment le a térdemről és ha ott megnyomódott, akkor fájt, azon kívül semmi bajom. Tudok mozogni, a kezeimmel minden oké, tény nem eshetnék rá, ami a kézilabdában elég nehéz.
Tegnap el is mentem a hosszú kihagyás után edzésre. Tartottam tőle hogyan fogadnak a többiek, bár tudom nem mindig gondolják komolyan a piszkálódást, azért nem szimulálásról van szó. Az edzés a fiúkkal együtt volt, amiket szeretek, mert Józsi jó edzéseket tart. De már az első 15percben, a bemelegítés alatt tropára mentek a combizmaim. Történt ugyanis, hogy néhány kör futás, 2-2 kör térdemelés és sarokemelést, két kör indiánszökdelést követően jött az, hogy guggolásból kellett előrefelé ugrani. Hát én és még néhányan teljesen leguggoltunk és úgyis érkeztünk, aminek következtében aztán kiment minden erő a lábunkból. Jómagam úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban összecsuklik a lábam. Mint említettem egy úgy negyedórával edzés kezdése után történt. Na most az edzésünk másfél órás... rengeteg sprint és lábmunka feladat volt. Hát... úgy ahogy túl is éltem.
A gond ott kezdődött, hogy ma a csapatom rendezett egy kisebb felkészülési tornát. Két vendég csapatunk volt. Reggel 9.20kor. Hát az én lábaim mindössze 9-10 órát pihentek, ami még alvásból is kevés, nem csak izompihentetésből. Hát eljött a meccs. Már a bemelegítésnél éreztem, hogy egyszerűen képtelen leszek egy épkézláb mozdulatot összehozni. Mégis pályára kerültem. Nem ment az elején olyan rosszul. Lőttem két gólt, de védekezésben nem működött velem együtt a lábam. Hagyjuk is.
Igazából az esett rosszul, hogy a társaim minden bajom ismeretében is elég csúnyán nekem estek, az edző is állandóan cseszegtetett. Nem tehetek róla, első edzés, 12 óra múlva az első meccsem.
Én megtettem, amit tudtam, meg is lett az eredménye. Egy szép esést követően, mellyel éppen a térdemen landoltam, ismét bedagadt a térdem, és eléggé fáj is. Az erem is a sokszorosára duzzadt egy ponton. Persze, a doki megmondta, és én is tudom, hogy egy ilyen sérülésnek 6-8 hét kell.. de nem bírtam már itthon.
Most itthon szenvedek, de legalább holnap pihenhetek. Fáj mindenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése