Nem tudom mi támadott meg az elmúlt két napban, de kegyetlenül sok a negatívum tegnap óta. Először is kezdve ott, hogy hétfőn fél hétkor már fent voltam, pedig be volt állítva a vekkerem 8:10re. Nem tudtam már visszaaludni.
A srácok meglepő mód időben lejöttek, de aztán ment a szenvedés a reggelivel. Nem tudták eldönteni mit kérnek, aztán azt sem, hogy milyen müzlit. Hurrá, de meglepő módon így sem voltunk késésben.
Hazaértem, gondoltam csinálok egy kis reggelit, de én sem tudtam mit ennék. Végül a fokhagymás kenyér és a tonhal mellett döntöttem. Gondoltam megeszem a szobámban. Az Isten sem akarta, hogy én megegyem azt a kaját, mert az egyik lépcsőfordulóban kifordult a kezemből a tányér reflexből utána akartam nyúlni, így kilöttyintettem a kakaót is. Jee. Egy kis reggeli helyetti szőnyeg súrolás és kaja kidobás... végül is, nem is hiányzott az nekem. Épp a gatyám meg a többi szennyesem gyömöszköltem a mosógépbe, amikor megcsörrent a telefon. Leértem, felvettem, de tudta a franc, hogy a töltőről levéve egyből megnyitja a vonalat, szal megnyomtam a felvevő gombot, semmi. Fasza.
Pár perc múlva csörög a teló, hogy húzzak már be legyek oly bűbáj a suliba, mert a kiscsaj hányt, és vigyem haza. Zsír. Köbö egy órám sem volt magamra. Na akkor tévét be, nézzünk mesét. Nem gáz, szeretem a meséket, de lett volna dolgom, így miután Kerem kétszer felhívott, hogy mizu, elmentem zuhanyozni. Nem szokásom a hosszú zuhany, épp mikor kiléptem alóla, megint csörgött a telefon. Törölközőben ugráltam le a lépcsőn, hogy helyzetjelentést adjak. Minden rendben.
Az lett ígérve, hogy Greta hazajön, de sehun kifli még negyed háromkor. Pár perc múlva telefonál, hogy jön hazafelé, megpróbálja felvenni Tarikot, majd csörög. Mivel nem csörgött, felöltöztünk és irány a suli. Alig értünk ki az utcára, Lara rosszul lett, és ott a járdán kezdett hányni. Irány vissza a ház. Miután könnyített magán, újra megpróbáltunk eljutni a suliba. Tarik meg a tanárok már ott vártak ránk... jól elkéstünk. Az út haza szerencsére nem tartogatott semmit.
Greta pont akkor érkezett meg, mikor mi. A nagy ijedtségre való tekintettel elment bevásárolni, épp csak azt nem vett, amit kellett volna: rendes kaját.
Csináltam sós krumplit Larának, mert nekem anya azt tanította, hogy azt kell rá enni. De meg lettem kérve, hogy csináljak belőle pürét, mert az finomabb. Mellékes, hogy a kislány nem ehette volna. Hát megrántottam a vállam. Az utóbbi időben ez megy. Sok mindent nem értek, de nem is akarom őket megérteni, ők úgy csinálják, én meg jól csinálnám, de nem én vagyok itthon, szóval rájuk hagyom.
Kedd. Hát már megint előbb keltem, de megpróbáltam visszaaludni. Ment is, erre 8kor kopognak az ajtómon. Keljek mert suli van. Kedvesen felkeltettek, hogy megint átmenjünk a hajcihőn a kajával aztán Tarikot elvigyem suliba. Gondoltam Gretának mennie kell melóba hamarosan, ezért kell nekem vigyáznom egész délelőtt Larára. Lófaszt. Egész nap itthon volt.
Egy dolog miatt nem bánom, hogy törlesztek az adósságomból. Három nappal kevesebbel tartozom. De akarom vissza a délelőttjeimet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése