Végre már teljesen biztos, hogy mikor megyek haza, megvannak a repjegyek, itt volt már az ideje. Komolyan mondom sokkal jobb érzés ez így.
Ahogyan saccoltam, a reptérre való kijutásomat majd magamnak kell megoldanom, de ennyi kényelmetlenséget igazán megér nekem, hogy két nappal többet lehetek a családommal és, hogy nem 24én kell hazamennem.
Üröm az örömben, hogy ettől függetlenül is pont lekésem aput, akit már most fél éve nem láttam, csak camerán. Az ő esetében nem mondhatom azt, hogy ajh hát úgyis eleget voltam már vele, mert nagyon keveset volt velünk. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lenne most minden, ha neki is otthon lett volna munkája. De egyszerűen el sem tudom képzelni. Annyira nem ismerem, nem tudom, hogy mit tett volna egyes esetekben, s hogy megtörtént-e volna egyáltalán sok dolog, amelyek megtörténtek. Azt sem tudom igazán eldönteni, hogy jobb lenne-e vagy rosszabb, de több dologban biztos vagyok, amit inkább nem fejtenék ki. Nem is ez a lényeg most.
Annak ellenére, hogy sokat nem volt velünk, feltűnnek az ilyen féléves távolmaradások, és biztos vagyok benne, hogy ez engem később nagyon szarul fog érinteni. De majd beszélünk camon, legalább látom, hogy jól van.
A költségvetésem már kész, nem egy elviselhetetlen dolog, de vagy a reptérhez, vagy Londonhoz kell legközelebb közeli állást találnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése