Nyugis Karácsony

Nem mondhatnám ugyan, hogy teljesen nyugodtan teltek az ünnepek, de leszámítva egy kis torzsalkodást, minden tökéletesen eseménytelen volt. Ez már csak így van, ha az ember egyedül van, a barátai mind messze vannak tőle. Ki távolságban, ki pedig messzebb kerül máshogyan. A karácsony sosem mentes a kisebb veszekedésektől, kivéve ha az ember egyedül ünnepel.
De már felnőttek vagyunk, meg tudjuk oldani a gondokat. Nekem ez nehezebben megy, mivel akkor sem akarok megbántani senkit, amikor az nekem okoz fájdalmat. Nem tudom megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket. Eleinte mindig úgy gondolom, hogy képes leszek tartani a szám és csöndben viselni a fájdalmat. De! Aztán mégis csak rám tör, hogy miért nem veszi észre senki, hogy én szenvedek... Ilyenkor aztán nagyobb erővel csapok le az illetőre, de még akkor sem tudom egészen kimondani mi is a bajom.

Egyébiránt kaptam ajándékokat. Jól esett, hogy gondoltak rám néhányan, nekem azonban rosszul esett, hogy senkit nem tudtam a szeretetemnél többel megajándékozni.

Az utolsó hozzád szóló szavak

Sokat tűnődtem azon, hogy miért így kellett végződnie, hogy miért voltam olyan gyenge és engedtem magam megfélemlíteni. Szerinted minden az én hibám volt, talán igazad van. Szerintem azonban kevésbé vagyok vétkesebb, mint te.
Hogy miért nem tudtalak akkor elengedni, amikor még volt esély, miért nem küldtelek el, amikor még pislákolt a fény, nem tudom. Pedig egyszer, kétszer, de lehet tízszer jött el az idő, meg kellett volna tennem. A lehetőség ott volt, de én képtelen voltam élni vele, nem tehettem, mert akkor még szerettelek.
Miért nem tudtál elereszteni, mikor minden romba dőlt, s én szabadulni akartam, újra kezdésre vágytam, persze... egyedül. De nem, te is gyenge voltál... mohó és önző.
És most itt vagyunk már több mint egy éve, hogy az egésznek vége, mégsem vagyok szabad, mert te követsz engem. Figyeled minden lépésem, én már megtanultam nem törődni ezzel, és nem felvenni azt, hogy olyanokat sértegetsz, akiket nem is ismersz. Nem tudom miért nem vagy képes egy lépést tenni, túllépni ezen az egészen és elfelejteni. Hiszen én voltam az, aki mindig hibázott, de később már nem voltam hajlandó mindent magamra vállalni. Hát... felejts el és minden szebb lesz.

Dicsőség és bukás...

Na jó, talán a címet kicsit eltúloztam, de jobb nem jutott eszembe. Tudom már megint nagyon belekezdtem a blogolásba, aztán persze lehet, hogy megint leáll az egész. Hangulatfüggő...
De hát most megint van miről írnom.
Szóval lezárult a bajnokság őszi szezonja. Ha minden igaz a harmadik helyen zártunk, ami szinte már kötelező eredmény.

1. Nagyhegyesi SE - Nyíradonyi VVTK: 14 : 24
2. Nádudvari SE II - Nagyhegyesi SE: 24 : 38
3. Nagyhegyesi SE - LÉTAFIT SE. Létavértes: 26 : 18
4. Hajdúszoboszlói Szabadidő SE - Nagyhegyesi SE: 11 : 37
5. Nagyhegyesi SE - Komádi Sport Egyesület: 31 : 22
6. DVSC II - Nagyhegyesi SE: 36 : 29
7. Hajdúnánás SC II - Nagyhegyesi SE: 28 : 29
8. Női KK Balmazújváros - Nagyhegyesi SE: 23 : 20
9. Nagyhegyesi SE - Földes Nagyközségi SE: 22 : 12
10.Nagyhegyesi SE - Berettyó MSE: 26 : 26
11.Debreceni Sportcentrum-SI - Nagyhegyesi SE: 22:29

Hm, kár azokért az elbukott meccsekért, de nem lehet mindent megnyerni.
A bukás része pedig most jön, mivel az utolsó győztes meccsen én kidőltem a sorból. Kifordult a bokám, szóval most itt ülök és jegelem, meg borogatom. Szerencsémre az utolsó meccs, így nem kell végignéznem a pálya széléről a többit, de akkor is szerettem volna többet hozzátenni az eredményhez.

Hát, majd legközelebb. Tavaszra már bevethető leszek és féljenek az ellenfelek.

"Sosem tudnálak."

"Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit."

Van, hogy olyankor kap az ember fontos információkat, amikor nem számít rá. Vagy épp olyat, amire nem számít.
Én egy nagyon kellemes válasz SMS-t kaptam az este. Két szóból állt mindössze, de azt hiszem erre volt szükségem, hogy lenyugodjon a lelkivilágom, ami miatt már hetek óta képtelen voltam rendesen aludni.
Tudtam mi a bajom, vagyis sejtettem. Először azt hittem a szülinapom az, s ami ilyenkor a gondolataim uralja, de nem. Szerintem belül tudtam én ezt, azért kerestem minden lehetséges alkalommal hiába, s kerestem a tekintetét, amikor jelen volt. Látni akartam benne valamit... Ha nem is a pillantásaiból derült ki, nekem sokat mond az, amit írt.
Nem gondoltam, hogy sor kerül erre valaha is. Persze az enyém volt az első lépés, bár talán ő már Csegén megtette azt. (Istenem... soha többé kocsiban alvást mínusz fokban xD) Nem tudom. Azonban az agyam folyamatosan azon jár, hogy vajon megértenék? Tudom, nem kellene, hogy érdekeljen, de ez az eset más. Normál esetben engem sem érdekelne, hogy ki mit gondol. De itt fontos.

Talán pislákol valami fény a sötét alagút végén?

Szeretném.

Tényleg.

Szülinap után..

Hát igen, ez a nap is eljött bizonyítva, hogy az idő megfékezhetetlenül robog előre. Hétfőn 23éves lettem. *sóhaj*

Nem szeretem a szülinapjaimat, de sokan félreértik miért. Nos, igen részben azért, mert ez az öregedés nagyon is gyorsan megy, de nem ez, ami elszomorít.
Vasárnap már nagyon fáradt voltam éjszaka, Krisztiántól is kimentettem magam, mert állatira álmos voltam. De ugyebár megígértem L-nek, hogy fent leszek, hogy ő köszönthessen fel elsőként. Jelentem küldetés teljesítve. Kaptam tőle egy nagyon édes lapot, meg is könnyeztem. Imádom, ha saját kezűleg készített ajándékot kapok, az sokkal megindítóbb, hiszen ez nem jelent mást, minthogy időt fordítottak rád. Vagyis rám.
Az első ajándékomat, már szombaton megkaptam, mert Krisztián képtelen volt kivárni a hétfőt. Részben megértem a dolgot, de azért na... így is elég volt rákészülnöm a nagy napra, nemhogy még előrébb is legyen hozva. Hát aztán mégis megengedtem, hogy átlibbenjen vele. Aztán jött a nagy ledöbb, amikor beállított és átnyújtotta a szütyőt, amiből elég nehéz volt kiszedni az ajit. Nagyokat szusszantam itt is, hogy ne hatódjak meg túlságosan. Sráctól még sosem kaptam saját készítésű ajándékot. Ez pedig még az képzeleteimet is felülmúlta. Az ajándék úgy néz ki, hogy 23 színes papírba idézetek vannak nyomtatva, mind tölcsérbe formázva egyenként és minden tölcsérbe egy kis Sport szeletet ragasztott, aztán ezeket a tölcséreket összekötözte, mintha egy csokor virág lenne. Állatira édes. Kaptam még tőle ezen felül egy bögrét, ami meg a Szuper Sportoló megnevezés miatt tetszik annyira.
Másodikán is kaptam ám ajándékokat, amiket pedig L-nek köszönhetek, kaptam tőle két cuki cicás zoknit és egy vagány skorpiósat, egy ferreró étcsokis bonbont, mert imádom az étcsokit és még egy Pocket coffee-t, mert látta, hogy milyen lelkesen majszolom, amikor mentünk a Loki-Fiorentina meccsre. xD (L)
Kaptam sok email-t, amiket köszönök Verámnak, Jucusnak, Pistinek, Melikének és Balunak, Gyurcinak a szomszédból, Tündikének és végül de persze korántsem utolsó sorban a Mesternek és drága feleségének Zsuzsinak.
Msnen is sok emberkének eszébe jutottam, ami azért nagyon is jól esett szóval így is köszi az én egyetlen és utánozhatatlan Nikimnek (L), Csigusznak a kis tündérnek *.*, Seatnak, mert nem mondta, hogy öregebb lettem, Lackónak, meg köszi a tag-et is, és Petinek is köszönöm.
Meglepett, hogy néhány BK-snak is eszébe jutottam, ezért külön köszönöm a kedves kis üzit és képet Emilynek, Majácskának és Janeynek, és persze soksok puszi Les-nek is érte.
Köszönöm a sömösöket is Krisztiánnak, az édes kis mmst L-nek SIKERÜLT LETÖLTENI ÉDES!! és nagyon hálás vagyok Évinek és az unokahugicámnak Diának, valamint ugyan 00.01kor kaptam, de nagynagy ölelés és millió csók Sebinek, hogy eszébe jutottam.
És kaptam még köszöntést Vinnytől meg egy nemzetközi ölelést és puszikat a drága és nagyon is édes Ole-től :)
Bocs, ha nem teljes a lista....

A legjobb dolgot azonban asszem a végére hagytam, ami pedig nem más, mint hogy az én dlága L-emmel elmentünk egy jót császkálni a városba, végig hülyültünk, meg persze aztán kicsit komolyabb dolgokról is beszéltünk. (L) a Szabó Magda kávézó, a fini tea és a sajttorta, na meg az eperért való villapárbaj xD

És persze a családom sem feledkezett el rólam, örültem, hogy hallom apum hangját és külön örültem neki, hogy nem hajnal négykor hívott fel, mint amikor sms-t szokott küldeni. Tesómnak köszi a cicás bögrét és a fincsi csokit... mázli, hogy nem diétázok és az anyukámnak is köszönöm, hogy feltöltette a kártyámat.

Hát ennyit szerettem volna a szülinapommal kapcsolatban, tovább nem is akarok rá szót pocsékolni, túl éltem és ez a lényeg.

UPD: Az ajándékhegyek nem értek véget, szerdára meg volt beszélve egy randim a Macikámmal (L) nem vártam igazán, hogy tényleg pont délben beállít, de megtette egy majdnem nagyobb dobozzal, mint ő maga xD A doboz egy torta tartó izét rejtett, ami értelemszerűen egy tortát rejtett. Nem is akármilyet. Egyrészt Baylies-es, ami a kedvencem, másrészt állatira szép ééés naggyon fincsi volt. Ezen kívül kaptam egy cuki Nike-jeles fülbevalót, ami egy oltári cuki Britanniás tartóban volt. (L)(L)(L)(L)... azt még nem tudom, hogy hogyan fogom ezt 5 hónap múlva viszonozni. -.-

Pink - It's all your fault

I conjure up the thought of being gone
But I'd probably even do that wrong
I try to think about which way
Would I be able to and would I be afraid

Cause oh I'm bleeding out inside
Oh I don't even mind (Yeah)

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair

Da da dada da dada da
Da dadadadadada da dadadadadada

I'm trying to figure out what else to say (What else could I say)
To make you turn around and come back this way (Would you just come back this way)
I feel like we could be really awesome together
So make up your mind cause it's now or never (Oh)

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not fair

I would never pull the trigger
But I've cried wolf a thousand times
I wish you could
Feel as bad as I do
I have lost my mind

It's all your fault
You called me beautiful
You turned me out
And now I can't turn back
I hold (I hold) my breath (My breath)
Because you were perfect
But I'm running out of air (Running out of air)
And it's not fair

(Oh yeah
It's all your fault)

I hold my breath
Because you were perfect
But I'm running out of air
And it's not (It's not) fair

Voltam moziban ^^

Végre ez a nap is eljött. Megmondom őszintén eleinte fanyalogtam, ahogy Anita is igen bizonytalan volt a filmet illetően. Nos, igen nem volt épp hatásos a beharangozó. Versenypálya... leszakadt lelátó és mészárlás. Arról a tényről mindketten megfeledkeztünk, hogy 3D. Én még sosem voltam 3D-s előadáson, így még csak halovány sejtelmem sem volt arról, hogy milyen lesz ez. Persze, tudom mit jelent, hogy 3D meg el lehet képzelni, de nem tudtam, hogyan jön ez össze a mozival.
Szóval fanyalogtunk egy csöppet, mert ugyebár kapocsból többe került, mint egy normál film, főleg mert ugyebár moziünnep volt. De ez a film valahogy nem került be a listába... asszem. Na jó nem lényeg végül is leperkáltuk az 1500Ft-ot, megvettük a popcornt, nachost és... a kólát. L. nem ihatna kólát, erre bekért magának egy nagy popcorn menüt, amihez kapott egy litert. Én ugyebár okosan, 8 deci. Aztán L észbe kapott. Próbáltatok már a kiskutyaboci szemeknek ellenállni? Nem lehet. Meg amúgyis.. kénytelen voltam, bár, ha rajtam múlik inkább 8 deci vizet adtam volna neki. Na mindegy xD. Szóval enyém lett a nagyobb üdítő, aztán irány volt a terem. Vagyis irány lett volna, de 8 perccel a film kezdés előtt még nem engedtek be a terembe. Lestünk kicsit, meg persze méltatlankodtunk, még úgy is, hogy engem még mindig nem hozott lázba a film. Megkaptuk a szemüvegeket. Elfoglaltuk a helyünket. 11.sor 7. szék. Mezszám szerencseszám mindkettő <3.
Aztán még bent is vártunk, tuti nem félkor kezdődött a film, na de nem is ez a lényeg, hanem ami utána jött. Ez a film állati xD. Mondjuk egy biztos, nem lett volna ekkora hatása ha nem 3Ds. De az, és hihetetlen volt. Egyszer-kétszer kicsit megrezzentem, amikor felénk repült néhány alkatrész, vagy épp szegecsek. De röhögtünk is rengeteget. Egy-egy szereplőnek annyira béndzsa halála volt. Egyszer majdnem eleresztettem egy rókát, mert kicsit csúfos volt az egyik hapi halála. Még élénken élnek bennem a Cannibal Holocaust emlékei, ezért kicsit jobban megviselt az a jelenet, amikor az autószerelő faszit a drótkerítéshez lapította valami csörlő asszem, és hát kicsit félig átpréselődött a kis lyukacsokon. Mint egy Tom és Jerry rajzfilmben, csak itt nem rakódott aztán össze. És látszott a gerince, meg aztán egy kis cafat, fincsi szaftos hangot adva lemállott.. hát, nah picit irányt akart váltani a nachos... xD
De tényleg csak ajánlani tudom a filmet annak, aki kellően beteg az ilyesmihez. Engem csak most kezdenek elrontani, azt azért kétlem, hogy valaha leszek olyan szinten, hogy meg tudjam nézni a Kísértetjárás Connecticutban-t, de haladok. Lassan. Megfontoltan.

Sóhajok...

"A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek."

A napok, hetek rohamosan múlnak. Már megint itt a suli, amihez az igazat megvallva semmi kedvem. A tárgyaimat már felvettem, ami elég nyílvánvalóvá tette, hogy állatira fogom utálni ezt a félévet és már most herótom van az egésztől.
Kedden eltaknyoltam edzésen, tökre lehorzsoltam az alkarom, állatira fáj és iszonyat csúnya. L nálam aludt, bár tök cikinek éreztem, hogy nem igazán tudom hol altatni, mert nem sok hely van a szobámban, ráadásul a matracom sem találom...
Végül én aludtam a földön, ő meg az ágyon, bár erős túlzás alvásnak nevezni. Kiderült, hogy mindketten odavagyunk Terence Hill & Bud Spencer filmjeiért, így megnéztünk párat.
Tegnap este meg írt, hogy nincs-e kedvem átmenni. Azonnal pakolni kezdtem. Nem vagyok oda ugyan a kerózásért, de legalább nem itthon uncsizok. A tervezett filmezés azonban elmaradt, megnéztük azt a szeptember 11.-és filmet éjszaka aztán bealudtunk.
Reggel fél 9 körül keltünk és leslattyogtunk a boltba. Miután sikeresen és nagy nehezen bevásároltunk, beálltam a pénztárhoz és mi fityeg ott? Az a film, amit már régóta keresünk mindketten, név szerint a Cannibal Holocaust. Leesett az állunk. Azonnal lekaptuk az állványról és fel a szalagra. Hát hát háááát... majdnem deeeecccs lett a vége. Érdekes volt. És undorító. És durva. És basszus.
Most pedig itt ücsörgök a gép előtt, tévézek és várom a pizzám. Holnap meccs, és fáj a kezem. *sóhaj*

Vége a nyárnak

Nem is tudom hol kezdjem. Jobb lett volna, ha előbb írok, mert ez a két havonta írás nem túl jó. Egyrészt, mert nem tudom visszaidézni mi mindent csináltam, na meg ugye vannak a kifejtést igénylő dolgok, amiknek már nem tudok elég terjedelmet biztosítani. Szóval előre is sajnálom, ha valamit kihagyok és bocsi, mert nem nagyon fejtek ki semmit.
Szóval ugyebár kezdődött úgy a nyár, hogy levizsgáztam és teljesítettem a félévet. A baj csak annyi, hogy három tárgyat nem sikerült megcsinálnom, így idén sajna plusz három tárgyam lesz. Pech.
A tavaszi bajnokságban tíz meccsből mindössze egyet veszítettünk el és egy döntetlenünk lett, így végül is harmadikok lettünk.Idén ennél is előrébb szeretnénk végezni, sajna az ehhez szükséges első akadályt nem sikerült átvinnünk. Na majd most vasárnap megpróbáljuk kiküszöbölni a csorbát.
Legnagyobb sajnálatomra (és itt most nem azért, mert gonosz vagyok) Gló átment az államvizsgán. Persze örülök a sikerének, de tudtam én, hogy mi lesz ezután. *sóhaj* Kiköltözött olaszba, így én itt maradtam tök egyedül. Jó, nem voltam egészen egyedül, de nagyon megéreztem és érzem most is a hiányát.
De jó is történt velem a nyáron, hogy ne csak siránkozzak és dühöngjek állandóan. Kezdődött azzal, hogy elmentünk strandkézizni és annak ellenére, hogy negyedikek lettünk (életem második strandkézije volt, sokaknak pedig az első)állati jó buli volt, meg is fogadtuk, hogy jövőre, amint vége a bajnokságnak erre fogunk készülni, hogy mindenki magabiztosan meg merje csinálni a 360°-os fordulatot. Már alig várom. Üröm az örömben, hogy mivel elég szépen sütött a nap, csutkára lesültem. De olyan szinten, hogy az orrom épphogy nem világított, mint Rudolfnak. Elég fájdalmas lett a helyzet. Ez volt mind egy szombati napon. Vasárnap próbáltam kezelgetni magam, nem sok haszna volt.
És eljött a várva várt Hétfő! Amire már nagyon régóta vártam. Megérte hajnal négykor kelni és utazni három órát, hallgatni az anyaféle zenéket, mert az út végén ott várt rám Tatabányán Niki. Vagyis igazából én vártam rá, mert mi értünk előbb a találkozási ponthoz, de a lényeg lényege, hogy megkezdődött a nyaram fénypontjának számító 13napos nyaralás. Tök jó volt Nikiéknél, bár nem tartottunk olyan óriási nagy tekergéseket, miattam, lévén totálra le voltam égve ugyebár. Már a boltbamenés is fizikai fájdalmakkal járt, mert ugyebár olyan 10-11körül keltünk és csak azután mentünk boltba, amikor már a nap eléggé sütött. Hát persze, hogy fájt... Jó volt felmászni a Turulhoz, amiből Turbékot "csináltunk" egy Nimbus2001essel a lábai alatt. Felmásztunk a kilátóba, ahol megmondom őszintén kicsit én is beparáztam, de inkább csak azért, mert féltem, hogy lebucskázok a lépcsőn. Jó volt késő este lekerózni a mekibe és bűnözni. De persze nem csüggedtünk, lementünk szerencsétlenkedni éjszaka görkorival, vagyis én szerencsétlenkedtem, mivel nem igazán tudok, és kicsi is volt a lábamra. Állati jó volt, amikor letöltöttük a HP6-ot és play stationon éjszakába nyúlóan játszottunk vele, majdnem totál végigvittük. Megtanultam Solozni, vagyis igazából csak úgy tettem, rohadtul nem vágtam mit csinálok és remegett minden tagom, amikor játszottunk, de a Jäger sok mindent feloldott. Örülök, hogy megismertem Viktort és már nem csak egy hang és fej volt, csak úgy, mint Peti. Vicces volt a bowlingozás, ugyanis iszonyat forgott velem a világ, de még mindig tök jól voltam. Sajna Nikiék hamarabb leléptek, de kettecskén is feltaláltuk magunkat. Másnap kissé kótyagosak voltak a többiek, ami meglepett, bár nem lehet mindenki akkora partyfész, mint én. Igaz az én gyomrom is háborgott egy kicsit, de nem fájt a fejem, inkább csak álmos voltam, mivel sokáig voltunk fent voltunk. Még mesélhetnék sokat, mert rengeteg tök jó dolog történt, de már így is tök hosszú lesz a bejegyzésem...
A hazautam is izgi volt, bár már a búcsúzásnál a könnyeimmel küszködtem, kibírtam egészen Pestig, vagyis inkább addig, míg felverekedtem magam a vonatra. Ez sem volt egy egyszerű történet, ugyanis a Blahán levő vonaljegy automata elnyelte a lóvém, de jegyet azt nem adott. Kicsit bepánikoltam, mikor felhívtam L-t, hogy mihez kezdjek, és ő bliccelésre biztatott. Én hevesen tiltakoztam, mert ismerem magam, de végül is két megálló legyaloglása után (egy 15kilós utazótáskával a vállamon) végül is felmerészkedtem egy kombínóra. Persze gyors kinéztem magamnak egy gyanútlan öregbácsit, akinél, mint felfedeztem egy jegy-tömb volt. Két megálló. Ennyit kellett volna kibírnom lebukás nélkül. Kellett volna, de persze rólam lévén szó ez sem jött össze. Az első megállónál felszállt az ellenőr. Gyors levágtam a táskám, elkezdtem keresni a tárcám és letámadtam a kifigyelt bácsit. Szegény eléggé meglepődött, amikor belemásztam az arcába, mert az idegességtől nem értettem mit mond. (Megnézem) Kaptam jegyet, de mint jó vidéki kislány nem vágtam hogyan működik az érvényesítő automata, a kezem is remegett, amikor odajött az ellenőr. (Mi folyik itt kérem?) Én meg előadtam a felháborodott vidékit, hogy nem műxik a gép. Harmadik próbálkozásra azonban az ellenőrnek sikerült érvényesíteni a jegyet. Épp időben, mert elértük a nyugatit. Hát... gyors belemarkoltam a pénztárcámba és majdnem az összes apróm a bácsi markába nyomtam és remegő lábakkal levágtattam a villamosról. Még volt 20 percem így vettem vacsit, meg megvettem a jegyem. Aztán mikor tudatosult bennem, hogy hazamegyek, jöhettek a könnyek.
Itthon napokig nem találtam a helyem. Csak feküdtem az ágyamban és arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne Nikiék zsufis, kicsi szobájában ugyanígy henyélni. Milyen jó lenne még lesni a görényt, vagy épp Bogyót gyomrozni. Együtt nézni a Miami Inket, az LA inket, vagy amikor Viktor otthon volt akkor a Fishing & Huntingot. De aztán jött egy hirtelen ötlet és átmentem L-hez, vagyis Anitához. Ott aludtam, hülyültünk és filmeztünk egész este. Talán két-három órát, ha aludtunk, de másnap tök máshogy éreztem már magam. Volt életkedvem... volt kedvem. Azóta egész sokat lógunk együtt, egész éjszakákat filmeztünk át, éjfél körül kerózni megyünk a városba, vagy épp éjszaka megyünk sétálni a városba, sékezünk, vagy fagyizunk és persze gyilkoljuk egymást. Sokkal rosszabb lenne a helyzet L nélkül, örülök, hogy így összebarátkoztunk, és ilyen gördülékeny. Bár kicsit tartok tőle, hogy az agyára megyek. Elég különbözőek vagyunk, ő szeret és bír sokáig fent lenni, majdhogynem alvás nélkül meglenni, a zenék sem fedik egymást, és ő inkább a horror filmeket szereti, míg én erősen parázok rajtuk, mint Mr Bean, amikor elmegy moziba... hát kábé... Mégis megnéztünk már egy csomó filmet együt, amiket előtte talán nem is mertem volna. Kivéve a fűrészt... És elmegyünk moziba, az elkövetkezendő hónapokban esélyes, hogy ilyen filmeket fogunk ott nézni.

Rascal Flatts - Take me there

[Verse 1:]
There's a place in your heart where nobody's been.
Take me there.
Things nobody knows, not even your friends.
Take me there.
Tell me about your momma, your daddy, your home town, show me around.
I wanna see it all, don't leave anything out.

[Chorus:]
I wanna know, everything about you.
And I wanna go, down every road you've been.
Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid.
I wanna know the girl behind that pretty stare.
Take me there.

[Verse 2:]
Your first real kiss, your first true love, you were scared.
Show me where.
You learned about life, spent your summer nights, without a care.
Take me there.
I wanna roll down mainstreet and backroads like you did when you were a kid.
What makes you who you are, tell me what your story is.

[Chorus 2x:]
I wanna know, everything about you.
And I wanna go, down every road you've been.
Where your hopes and dreams and wishes live, where you keep the rest of your life hid.
I wanna know the girl behind that pretty stare.
Take me there.

I wanna roll down mainstreet.
I wanna know your hopes and your dreams.
Take me, take me there.
Yeah.

Tök jó napok

Hm hát hol is kezdjem...
Kezdem a péntek délutánnal, amikor is elmentem edzésre. Szeretek edzeni, de valahogy aznap az eső és annak következményei miatt nem volt semmi humorérzékem hozzá. A csajokkal, mint mindig jót beszélgettünk az úton aznap éppen nem igazán emlékszem ,hogy miről, de jó volt. Kiderült, hogy senkinek sem volt kedve az edzéshez, mivel az eső miatt bent a kistornateremben tudtunk volna, ami meg semmire sem elég. Hát nem voltak túl jók a kilátások. Ekkor jött az első tök jó dolog, ami nem más volt, minthogy Ati az edző nem tudott eljönni megtartani az edzést, mert neki is meccse volt. Egy ideig pedzegettük, hogy mi lenne, ha beülnénk a Patikába, ami a közeli kis kocsma és ott töltenénk el az időt. Ötletnek jó volt, de végül is nem mentünk. Kint álltunk az esőben, mert amit kaptunk kulcs nem nyitotta az amúgy mindig nyitva levő kaput. Hát irány a kapumászás. Én is épp aznap tudok farmerban menni. Végül is mindenkinek sikerült átmásznia. A következő poén akkor jött, mikor kitaláltuk, hogy a terem kicsi ahhoz, hogy rendes kézi edzést tartsunk magunknak, így végül is megszavaztuk a röpit, mint olyan, mert azon mindig rongyosra nevetjük magunkat. Nem azért, mert olyan bénák vagyunk, bár tény nem tévesztett senki pályát...
A játék egészen jól kezdődött tök jókat szerválgattak a csajok meg voltak szép játékok, tényleg egész szép labdamenetek voltak. Aztán persze voltak érdekes megoldások, mint a Móniféle bikázzunk a labdába egy parasztlengővel és a Krisztiféle tigrisbukfenc vetődés. A kedvencem asszem Beja volt, aki kapus lévén előbb használta mindig a lábát, mint a kezét, mondanom sem kell azt is rosszul. Végül könyörögtünk neki, hogy kézzel üssön bele, ezt sem kellett volna. Én főleg a hálónál voltam jó, szerintem legalábbis egész ügyesen ütögettem le a labdákat, de valahogy a szervánál mindig sokat parázok. Nem vagyok egy szervazseni, ezt bizonyítottam is egyszer-kétszer, de volt olyan is, hogy 5-6 egész jó szervám volt. Így is kikaptunk 3:1re és még egy momentumnál a vizet is kiköptem a pályára. Melinda és a vicces beszólásai...
" Mi a tályog van veled? " és én kész vagyok. Úgy kitört belőlem a röhögés, hogy nagyon. Az edzés végén irány haza. Ismét kerítést másztunk, fájó arcizmokkal baktattunk Atihoz, aki idő közben megérkezett, de gondolom nem volt kedve kerítést mászni. Jellemző.
Úgy volt, hogy szombaton megyek suliba, akartam is meg nem is. Végül a nem is oldalam győzött és inkább választottam, hogy anyával megyek melózni a majorba. Egy percre sem bántam meg. Imádok ott lenni, anyáékkal főzőcskézni és hallgatni Attila (a tulaj fogyi fia) ökörségeit, meg a szánalmas próbálkozásait a szívem elhódítására. Ha másra nem, arra mégis jó, hogy jól elröhögcséljek egész nap. Reggel kilencre mentünk ki anyával és olyan 1 körül ment le egy 35 fős ebéd, Lelki és szenvedélybetegek csoportjának, amelynek tagja volt az egyik ott dolgozó is Imre. Aki egy nagyon kedves, hallgatag férfi, de azért jófej. Segített anyának megkeresni a telóm, amikor elhagytam. Szóval nekik főztünk húslevest és, gombapaprikást asszem tésztával. Kiderült, hogy a gomba nem is olyan vészes dolog. Mivel még Andi meg én meg igazából anya és Tamás sem reggeliztünk, így Andival begyújtottuk az egyik lapot a tűzhelyen, rápakoltunk egy serpenyőt és a konyhán körbejárkálva beledobáltunk mindent, amit szimpatikusnak találtunk, így került bele egy kis kolbász, hagyma, gomba, petrezselyemzöld, egy kis szalonna az esti káposzta alól, egy kis újhagyma, és egy kis snidling (hagymaszár), valamint tojás és némi erős pista. Mit mondjak? Isteni fincsi lett, mint ahogyan az egész napi kajánk. Annyira szeretem, hogy megdicsérik anya főztjét, így közvetve az enyémet is, mert van jó néhány dolog, amit én csinálok egyedül. Jó, ez nem nagy szó annak, aki tud főzni, de én nem vagyok rászorulva, hogy magamra főzzek elvégre szakács anyám van.
Vasárnap aztán kissé félve ugyan, de meccsre mentünk. Létavértes volt az ellenfél, és ez már magában egy izgi meccsre biztosított kilátást. Az első félidőben hoztuk is a papírformát egy mindössze 8-4es félidőt produkáltunk. Hát igen, az első félidő arról szólt, hogy Hajni és Pancsi gyilkolták egymást. Voltak kemény ütközések, sérülések és szenvedés, ugyanis a létai csarnok alá medencét építettek, mint Adonyban, csak itt iszonyatosan meleg volt, mintha pároltak volna minket. A második félidő azonban állati jó volt, egyrészt, mert 19gólt szedtünk össze egy félidő alatt, másrészt, mert ezzel szemben mindössze 10et kaptunk és harmadrészt azért, mert lőttem 5 gólt. ^^
Szal tényleg jó napok voltak ezek...

A Tigris éve

Az igazat megvallva sosem hittem igazán a horoszkópoknak és egyáltalán az egészben. Mindig úgy gondoltam, hogy valahogy úgy működhet ez a dolog, mint ahogyan a Harry Potterben Harry és Ron írja a jóslástan háziját és össze-vissza jósolnak maguknak. Na kábé ugyanezt gondolom erről az egészről, csak itt sokkal humánusabbak a "jósok", hiszen nem jósolnak halált.
Szóval azért kezdtem el írni, mert most akadt a kezembe egy januári Blikk nők magazin, amiben egy kínai horoszkóp van. Hát ugye jósolgatnak 2009-re, az enyém vagyis a Tigris már 2010-re is mondott egy elég érdekes dolgot.

"A Bivaly évét (2009) követő esztendő az Ön év lesz, ezért mindazzal, amit idén tesz, a következő időszak sikereit alapozza meg. Ne sajnálja tehát a most befektetett energiát, még ha nem is látszik azonnal az eredmény."

Érdekes, pár napja azon filózom, hogy a sulit hátrahagyva valamikor szeptembertől áthelyezem a székhelyem a ködös Albionba, aztán majd lesz valahogy. És most kerül kezembe ez a januári újság, amikor megerősítésekre várok.
Hát azt hiszem kár kontra gyűjtenem bármilyen okot.

Gabytól lenyúlva

ALAPOK:
Valódi név: Hogya Andrea
Nicknév: Allegra, Shay
Becenevek: Andus
Kor: 22
Születési hely: Debrecen
Lakhely: Debrecen
Kivel élsz együtt: Szüleimmel, tesómmal
Horoszkóp: Skorpió
Kínai horoszkóp: Tigris (L)
Iskola: NYF
Vallás: elvileg református, de nem gyakorlom


KÜLSŐ:
Magasság: 175 cm
Szemszín: barnás zöld.
Hajszín: barna eredetileg és azon vagyok, hogy megint az legyen.
Szemüveg/kontaktlencse: talán nem ártana
Szeplők: nincs
Fogszabályzó: se
Tetoválás: nincs
Piercing: no


SzEMÉLYISÉG:
Jellemezd magad két tulajdonsággal: kedves, lusta
Alapvetően pesszimista vagy optimista vagy? alapvetően pesszimista
választok: realista.
Liberális vagy konzervatív gondolkodású vagy? liberális.
Félénk vagy, vagy inkább bátrabb? mikor milyen, de inkább félénk
Lenézel másokat? Megesik ^^
Gyakran vagy depis? Nem.

CsALÁD:
(családtagok esetében név + két tulajdonság, mint magadnál)
Hogya Árpád(apa): segítőkész, társasági…
Kóródi Erzsébet: akaratos, könnyen felbosszantható
Hogya Árpád (tesó): forrófjű, kissé idegbeteg

Mennyire összetartó a családod?
A dolgainkat meg tudjuk egymással beszélni és meg is oldjuk.

Mennyire állnak hozzád közel a családtagjaid?
Nem túlságosan. Anya mondjuk eléggé.


BARÁTOK:
Hány barátod van?: Talán kettő
Könnyen barátkozol?: Igen…
Szeretsz új embereket megismerni?: Igen
Legjobb barátod: Glória
Melyik barátodat ismered leghosszabb ideje?: Glória
Melyik barátod ismer téged legjobban? Glória


SzERELEM:
Hiszel a szerelemben?: Ühüm…*.*
Létezik "szerelem első látásra"? : Szerintem simán…
Most szerelmes vagy?: Nem
Első csók: Volt
Jelenleg szabad vagy?: igen, bár nyakörvet érzek a nyakamon és ezt frusztrál
Visszautasítottál valaha valakit? Igen.
Téged visszautasítottak már? Igen.
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? Változó
Te teszed meg az első lépést? Volt már rá példa
Téged megcsaltak valaha?: Nem tudok róla
Gondolod, hogy a szerelem fájdalmas?: inkább az, ha egyoldalú, és az tudja még mellbe vágni az embert, ha észre sem veszi, hogy régen vége már


Előfordul(t) valaha...
Ittál alkoholt? Igen.
Füveztél? Nem.
Gyűjtesz képregényeket? Nem.
Nézed a híradót? Néha.
Ötnél több rap-albumod van? Jóval több.
Van iPodod vagy mp3 lejátszód? Van.
Szereted a Disney filmeket? Jah-jah xD
A "lol" kifejezést élő beszédben is használod? Nem
Hetente eszel gyorskaját? Nem…
Voltál külföldön? Igen.
Szereted a videó-játékokat? Néhányat.
Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre?: Akkora kezem azért nincsen, de próbálkoztam vele
Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? Egy óra? Kevesebb is volt már …
Ültél repülőn?: Párszor…^^

MÚLT:
Legrégebbi emlék: 3 évesen a háromkerekűmmel tekerek a szomszéd kislánnyal.
Valami, amit jó lenne elfelejteni: Akad
Mit csináltál 2000 szilveszterén, az ezredfordulón?: Jó lenne rá emlékezni xD
Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad?: Meglepődtem és nem hittem el.


JELEN
Hogy érzed magad? Álmosa, izomlázasan
Mit viselsz? Póló, rövidnadrág.
Mire gondolsz? Arra, hogy mi a francot vegyek fel..
Mik a terveid mára? Fórum, kerózás Glóval, este szerepjáték
Most hol vagy? Itthon…


EGYEBEK:
Hány éves leszel öt év múlva? ha minden jól megy 27… anyááám -.-”
Szerinted akkor házas leszel? Nem tudom, most perpillanat nem úgy áll
Melyik filmet láttad utoljára? Hmm... Norbit
Kit tárcsáztál utoljára? Asse tom hol a telefonom.. megvan.. anyát
Ki hívott téged utoljára? „Főnök” azaz Meli

Kitől kaptál utoljára smst? Foci hírek tehát t-zones
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? Ha nem lenne olyan drága a telózás akkor inkább azt szeretném
Van háziállatod? Nincs…
Mit csináltál tegnap éjfélkor? Hozzászólást kreáltam
A szüleid házasok/elváltak? Házasok
Mikor láttad utoljára anyudat? 20 perce
Hova mentél utoljára? Edzésre… (vagy wécére)
Mit szeretsz a télben? Havat *.*
Mit szeretsz a nyárban? Meleget, napot…
Mit szeretsz a tavaszban? A jó időt
Mit szeretsz az őszben? A szülinapomat xD

Társaságkedvelő ember vagy? Igen. ^^
Mit ettél utoljára? epret
Melyik a kedvenc éttermed? a KONYHÁNK amúgy Mészáros Vendéglő Abonynál.
Melyik a kedvenc kávézód? Nincs.
Melyik a kedvenc teaházad? Nincs.
Melyik a kedvenc desszerted? Fagyi
Melyik a kedvenc levesed? Anya karfiollevese…
Szereted a kávét? Nem^^
Naponta mennyi vizet iszol? Kevesebbet mint kellene…
Mit iszol reggelente? kakaót
Hason fekve alszol? Többnyire
Tudsz pókerezni? Igen
Jártál valaha Kanadában? nem…
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? Igen
Szeretnél gyerekeket? Igen…
Beszélsz idegen nyelveket? Igen…

Voltál valaha kórházban? Igen, voltam már.
Tenger vagy medence? Tenger
Gyakran hordasz ékszereket? Nem
Melyik a kedvenc tévéműsorod? CSI
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? Krisztián
Plüssállatokkal alszol? Csak eggyel
Milyen a mobilod csengőhangja? The Dey – Get the feeling/ Csoporttársaknak Nyíregyi fősulis...
Megvannak még a gyerekkori ruháid? Vannak még
Milyen színű a fal a szobádban? Saját keverésű… amolyan barack
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Igen
Sokat flörtölsz? Előfordul
Mibe mártogatod a chicken nuggetseket? Majonéz.
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? Fel.
Olvasol napilapokat? igen
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? Igen. ^^
Milyen év, hányadik hónap, melyik napja van most, és hány óra? 2009. április 8. 12:02

Mi a véleményed a tesztről? Érdekes
Kitől kaptad? Gaby blogjáról nyúltam le.

Külön üdvözlet valakinek? Nikinek

Versbe öntve xD

Köszönet érte Kennethnek alias KaGeshi, aki tulajdonképpen Zoli xD


Valamikor réges-régen,
Bagolykő történetében,
megjelent a tanévnyitón
egy aranyvérű szőke ciklon.


Új volt még az iskolában,
de sokat hallott kiskorában,
az aranyvérű népektől,
a varázsló életről.

Teltek a napok hetek,
könnyedén beilleszkedett,
csak mosolygott boldogan,
megszerették őt sokan.

Javában zajlott a tanév,
mikor megjelent a feketeség,
sportos, pimasz, okos lányka,
a Black család ifjú sarja.

A nyár elmúlt, lassan ősz lett,
sorsuk össze hozta őket,
valamikor a tanév során,
egymásra lelt a két zsivány.

Napokon át beszélgettek,
minden tűzre rossz fát tettek,
ahol jártak fű nem nőtt,
jóbarátnők lettek ők.

Együtt jártak mindenhova,
ahol Nic volt, ott volt Legra,
sikerrel zárták az évet,
együtt győzték le Reém-et.

Minden jó ha jó a vége,
a Levita ház két tündére
azóta is jóban vannak,
prefektaként szorgoskodnak.

Ilyenem lesz... xD

A színét még nem választottam ki, de hogyha nekem sok pénzem lesz... xD
Mitsubishi Lancer Evo 8 thanks to Lacika :)

Összefoglalás

Nos megint eltűntem. Lassan olyan leszek mint a mesehős, de azért élek meg minden, csak kevés mesélni valóm van, semmiségeket meg nem szeretek írni.
Hát ez történt velem február óta.
Kezdem talán a sulival, arról van a legkevesebb írnivalóm, hiszem amióta elkezdődött még nem voltam kint. Nem mintha nem szeretnék kijárni, de nem látom túl sok értelmét, hogy egyetlen előadásért kiutazzak aztán meg haza. Ennyi nem ér 1500 ft-ot.
Amúgy edzegettem szépen, és voltam próbamelón is.
Érdekes volt, tényleg. Kimentem a Klinikára, hogy na majd akkor megnézem magamnak azt a helyet, persze, hogy az egyik legnagyobb hóesést követő reggelen kellett kimenni. De kiértem, gondoltam mivel csak három órát kellett beállnom én naiv azt gondoltam megmutatják mi hol van aztán pakolásszak. Hát egy túróst. Ildikó merthát ismertem én az asszonyságot, megmutatta hol a raktár mit hol tárolnak aztán szépen beállított a pultba és kezdhettem is. Tudni kell, hogy ez bár kicsi, iszonyatosan forgalmas bolt, mert a klinika is marha nagy és hát a látogatók, az orvosok, nővérek, és még egy csomóan odajárnak.
Egészen jól ment, csak néhányat hibáztam, de alig pár perc alatt megtanultam kezelni a szeletelőt és még a sütiket is úgy ahogy tudom hogyan kell elcsomagolni. Sütöttem fornettit is. Tök izgi volt. Asszem meg tudnám szeretni. Na de azóta nem hívtak...
Ami a lényegesebb 3-án itt volt a Veszprém. Annyira jó volt őket látni játszani. Kicsit széthullva és fáradtan, de így is elvarázsoltak. Imádom őket egytől-egyig.
Most pedig itt ülök tök betegen és holnap két meccs vár rám én pedig játszani akarok, de gőzöm sincs hogy állok erőnlétileg, na meg ez az állandó köhögés. Utálom az influenzát. Bár az orrhang tök vicces, utálom, ha cseszkszik a torkom. De elmúlik... idővel

Meggyötörve - Hajdú Cup 2009

Nos, mint már bizonyára említettem kézilabdázom. Számomra az egyik leggyönyörűbb sportág. Nem tudom, hogy akkor is így gondolnám-e, ha nem így neveltek volna. Nálunk hagyomány a sport. Anya kézilabdázott, apa focizik, mint ahogyan a bátyám is. Engem is ebben a szellemben neveltek. Sosem erőltették rám a sportot, sosem volt úgy, hogy "De márpedig muszáj csinálnod valamit és kész!" Hálás vagyok ezért nekik.
Szerintem sokkal jobb dolog az, ha a gyerek saját maga fedezheti fel, hogy mit képes neki a sport adni, ha saját maga és nem pedig a szülő lelkesedése viszi előre. Mielőtt még bármit kezdtem volna csinálni többször vitt el anya a saját meccseire, vagy nem egyszer lógtam az apukám után, hogy láthassam focizni. Amikor még nem voltak nálunk mobilok, addig bizony elég necces volt a dolog, és anya nem egyszer pánikolt be, hogy vajon merre lehetek. Sok mindent kipróbáltam, de ami aztán végül is az életem szerves részévé vált az a kézilabda. Mind szurkoló, mind játékos imádom. Sokak szerint, durva, erőszakos sportág. Hát nektek csak azt tudom üzenni, hogy akkor sakkozni kell. Engem éppen ezért vonz. Sok mindent tanultam meg tőle talán az egyik legfontosabb, hogy nem félek az emberektől. Van egy állóképességem és nem könnyű elbánni velem. (tény én sem vagyok sérthetetlen és még inkább nem golyóálló...)
Sok állomás után, remek meccsek után úgymond leáldozóba került a csillagom. Nem bánom annyira, de igyekszem még mindig hozni, ami tőlem telik. Még régebben kiment a vállam az egyik meccsen, amely sajna úgy néz ki nem rendeződött le annyival. Egy éves kihagyás után már odáig fajult a helyzet, hogy ha egy adott szögnél magasabban nyúlok jobb kézzel egy labda után, úgymond kibicsaklik a vállam.
Nem csinálok belőle gondot, az érzés maga kellemetlen, de gyorsan múlik, mégis frusztráló. 22 éves vagyok és nagyon gyengének érzem magam. A másik vállamon az izmom folyton betapad, már alig másfél hónap szünet után. (azért vannak szünetek, mert az őszi és a tavaszi bajnokság között kapunk némi pihenőt az újabb alapozás előtt)
Évente megrendezésre kerül a megyénkben az úgy nevezett Hajdú Kupa, amelyet gondolom nem kell leírni a megyei csapatok részvételével rendeznek még a bajnokság kezdete előtt. Jó arra, hogy megtudjuk hogyan áll a csapat egy hónappal a tavaszi szezon rajtja előtt. Hát megmondom őszintén mi túl teljesítettük a vártakat. Két labdás edzésünk volt egy kábé két és fél tanteremnyi nagyságú "tornateremben". Ez... nem sok. Figurák gyakorlására, pedig esélytelen.
Hát mi így is kiálltunk vasárnap abban a tudatban, hogy kettő meccset játszunk le egymás után.
Az első lehetőségem egy amolyan labdaszerzés lett volna, jött a labda én meg tök jól észre vettem, na gondoltam én azt leszedem, de a jobb kezemre jött... amin amúgy van vállrögzítő. hát mi lett? Felemeltem a kezem és ahogy a labda hozzáért és lendítettem volna előre, hogy azt megfogjam. Kiment. Jeee. A francért vagyok ilyen roncs már?

....bejegyzés nincs befejezve.

Marian Cozma

A világban hihetetlen embernek nevezett szörnyek élnek. Az, hogy valaki képes egy másik ember életét elvenni, hidegvérrel számomra felfoghatatlan.
Reggel korán anya keltett azzal, hogy képzeljem el a MKB Veszprém kézilabdázóját Marian Cozmát leszúrták és meghalt. Másodpercekig csak kirakóztam a szavakkal, mert nem tudtam felfogni. Aztán leesett, hogy ki meg mi meg merre. Nem mondom, hogy a román a legkedvencebb játékosom volt, de mivel a kedvenc férfi kézilabda csapatom tagja természetes, hogy valamennyire szimpatizálok vele. De ő, ő nem csak egy átlagos játékos volt. 211 centi magas és beállós. Ritka. Sőt a világon most egyedülálló volt. Mindamellett egy nagyon is kedves mosolyú és biztosan egy nagyon jó ember volt.
A halálával nem csak a Veszprém és nem csak a Román nemzeti kézilabda veszített, hanem a magyar is. Ez a 26 éves, nagyon is tehetséges fiú, mivel összeveszett a román válogatott edzőjével, mert kevesellte a játéklehetőségét azt fontolgatta, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot, így a magyar nemzeti gárda egy újabb remek játékost nyert volna. Én személy szerint nagyon örültem volna neki, ha honosítják.
De erről immáron le kell mondanom. Szerintem lassan mindenki értesült róla, hogy Cozmát vasárnap hajnalban egy veszprémi szórakozóhelyen szíven szúrták. A történet nem túl bonyolult. A srácok, mivel ez hagyomány náluk minden fontos eseményt (esküvő, gyermekáldás és stb.) közösen megünnepelnek. Szerintem ez egy remek módja a csapategység erősítésére. Szóval ezen a szórakozóhelyen egyszerre feltűnt egy nagy számú enyingi, rettegett banda, akik nem akarták állni a saját cehhüket. A pultos lány nem akarta ezt hagyni, mire a banda egyik tagja beleverte a lány fejét a pultba, Cozma odament hozzá, hogy megkérdezze hogy van mire többen közrefogták és kivitték a szórakozóhely elé, ahol szíven szúrták. Két csapattársa Zarko Sesum és a mindössze 20 éves Ivan Pesic kisiettek, és élesztgetni próbálták, mire őket is megtámadták és összerugdosták valamint megszurkálták őket. A fiatal Pesic egyik veséjét el kellett távolítani, mindketten az intenzíven kötöttek ki. Marian, a kórházba szállítás után meghalt.

Komolyan képtelen vagyok felfogni, hogy képesek emberek kioltani a másik életét, de külön megrendít, hogy köztiszteletben álló, közkedvelt sportolókat is képesek megfosztani a rájuk váró élet csodás fejleményeitől.

Nyugodj békében!

Ma...

Végre már a szürke hétköznapok is egy kicsit feldobódnak. A hét nem kezdődött valami jól, de a kedd egészen szupin alakult az edzésnek hála.
Nem vagyok nagy futó, de a tegnapi edzés egészen jó volt. Az elején futkároztunk az utcán, elég húzós a dolog, mert nincs rendes kinti csukám, és hát a jeges járdán, megkeményedett, műanyag talpú cipőben futni igencsak nehézkes taknyolás nélkül. De büszke vagyok magamra, jó időeredményeim lettek, ahhoz képest, hogy két hónapot kihagytam, főleg.
A foci is jó volt bent már szerencsére a melegben.

Jól eltűntem

Bár csekély számú olvasó közönségem van azért tőlük bocsánatot kérnék, amiért így felszívódtam blogírás terén.
De mentségemre legyen mondva igen sűrű volt a vizsgaidőszakom. Azért mindenkit megnyugtatok átléphettem a következő félévbe, igaz még utóharcokat kell vívnom a tanulmányi osztállyal, mert bár ott dolgoznak már tizenX éve és nem tudnak nekem segíteni. Küldenek egy csomó helyre, ahonnan aztán persze vissza küldenek a tanulmányi osztályra. Eltelt több óra és még nem intéztem semmit... ilyen ez, valahogy tipikus magyar mentalitás ez.
Na de majd igyekszem visszatérni és összehozni néhány bejegyzést.

Utánozás jó szokás xD

Mi lennék, ha…

...hónap lennék: november
...a hét egy napja lennék: csütörtök
...a nap egy időpontja lennék: éjjel
...bolygó lennék: Vénusz
...tengeri állat lennék: gyilkos bálna
...berendezési tárgy lennék: ágy
...bűn lennék: bujaság
...történelmi személy lennék: Nicholas Flamel
...folyadék lennék: forrás víz
...drágakő lennék: zafír
...fa lennék: ében
...madár lennék: kanári (amúgy félek a madarak nagy részétől)
...szerszám lennék: csavarhúzó
...virág lennék: viola
...időjárás lennék: esős
...mesebeli lény lennék: angyal
...hangszer lennék: zongora
...állat lennék: macska / tigris ^^
...szín lennék: kék
...érzelem lennék: boldogság
...zöldség lennék: burgonya
...hang lennék: nevetés
...elem lennék: levegő
...autó lennék: BMW 1-es coupé
...dal lennék: Regina Spector - The Call
...film lennék: Batman - A sötét lovag
...könyv lennék: Stephenie Meyer: Twilight
...étel lennék: lasagne
...hely lennék: London... St. James' Park
...íz lennék: édes-savanyú
...illat lennék: a reggeli Vele ébredés illata
...hit lennék: politeizmus
...testrész lennék: száj
...arckifejezés lennék: bujkáló mosoly
...tanóra lennék: angol
...rajzfilm lennék: Phineas & Ferb
...mértani alakzat lennék: kör
...szám lennék: 9
...ruhadarab lennék: mez
...ékszer lennék: nyaklánc
...kiegészítő lennék: öv
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés
...rovar lennék: pók
...gyümölcs lennék: eper
...sminkes cucc lennék: szemceruza
...festmény lennék: Sixtusi kápolna mennyezet freskója
...szobor lennék: Szfinx
...épület lennék: Tower of London

Hát ennyi...